A «titkos találkozó» keresése

Személyes hagyományválasztások a XX. századi és a kortárs festészetben

 

Manet bizonyára kereste a velázquezi csúcsok felé vezető utat, eközben kénytelen volt kidolgozni a maga számára egy stílust, festői módszert, s ennek segítségével próbált eljutni arra a fokra, melyet annyira csodált Velázquezben. Az eredmény persze más lett, hiszen befolyásolta a XIX. század, az ő százada. (…) Nem utánozni akarta Velázquezt: azt a titkos találkozót kereshette, melynek során közös festői nyelven társaloghattak egymással.[1] (Csernus Tibor)

 

            A Sensaria Csoport kezdeményezésére az idén tavasszal a Szombathelyi Képtárban Időn túl – A festészet vállalt hagyománya címmel nyílt kiállítás.[2] A katalógusban és a kiállításon magyar mesterek szerepeltek egy − az egyetemes festészeti tradícióról alkotott − vízió részeként. A kiállítást azért kezdeményeztük, mert a problémakör, amellyel a csoport foglalkozik, túlmutat a személyes vagy akár a kollektív kereteken és bizonyos értelemben magán a képzőművészeten is. Ez magának a hagyománynak a szellemiségéből is adódik: évekig, évtizedekig tartó munkával lehet valódi előrelépéseket tenni. A katalógusban hangsúlyosan megjelenő elméleti háttér-tanulmányok és a csoport tagjaival készült körinterjú – jelzi, hogy nem egy ösztönös-érzelmi alapállás, hanem komoly, intellektuálisan megalapozott döntések vezették a csoport tagjait a festészeti tradícióhoz. A katalógusban végzett munka folytatásaként időszerűnek tűnik a festészeti hagyományhoz kapcsolódó kortárs törekvések kérdését egy szélesebb fórumon megvitatni.

            Ezért az ELTE Művészettörténeti Intézetével és az MTA-ELTE Egyetemes Művészettörténeti Kutatóhellyel közösen idén ősszel, november 8-án közösen szimpóziumot szervezünk, amelynek nem a szombathelyi kiállítás a témája, az csak rávezetésként kerül szóba. A tágabban értelmezett realista irányzatok (1.) és a festészeti hagyományválasztás (2.) kérdéseit vizsgálná a konferencia. A címet egy Csernus Tibor interjúból származó gondolat után választottuk: A „titkos találkozó” keresése − Személyes hagyományválasztások a XX. századi és a kortárs festészetben. Csernus szavai jól körvonalazzák azt, hogy a festészetben a hagyományozódás olykor egyéni, olykor azonban az egyén számára megkerülhetetlen és titokzatos módon, kollektív úton megy végbe. A szimpózium kérdései, így innét válnak megközelíthetővé.

            A szimpózium előzményeként tarthatjuk számon, hogy az utóbbi évtized hazai képzőművészetében megerősödő különféle realista törekvések a szakmai köröket egyszer már vitára ösztönözték, amelynek a Műértő folyóirat hasábjai adtak teret. Általában techno-realizmus vitaként szoktak hivatkozni az itt megjelent hozzászólásokra és írásokra.[3] 

Az előadóktól maximum 15-20 perces, problémafelvető, rövid előadásokat kérünk, amelyek elhangzása után lehetőség nyílik a témák megvitatására a moderátor irányításával.

A fent összefoglaltak alapján a következő kérdésekről és témákban várunk a szimpóziumra jelentkezőktől előadásokat:

–– Mit jelent a tradíció/hagyomány a festészet területén a XX. században?

–– Milyen okai lehetnek a festészeti hagyományok iránti fokozott érdeklődésnek a kortárs szcénában?

–– A mester tanítvány kapcsolat a kortárs művészetben. Tradíció a gyakorlatban – egy posztmodern utáni paradigma.

–– A festmény befogadása és a modern művészet új médiumai.

–– A realista festészeti áramlatok a kortárs hazai és nemzetközi szcénában

– Hogyan van jelen a „középkori” vagy „barokk” szellemiség a kortárs művészetben?

–– Egyes művészettörténeti törekvések (nagybányai festészet, magyar szecesszió, újklasszicizmus stb.) kapcsolata a kortárs realista törekvésekhez.

            A Sensaria Csoport a fent felvázolt kérdéshez, problémakörhöz szeretne úgy hozzászólni, hogy szakemberek véleményét meghallgatja, ami az önreflexió és az előbbre jutás szempontjából is fontos lépés lenne, így a művészettörténészekkel egy eddig meg nem valósult valódi párbeszéd alakulhatna ki, ami a későbbiekben, akár a hosszabb távú együttműködés alapja is lehet. Ezért a Sensaria Csoport az előadást vállalók részére CD-n biztosítja a szombathelyi kiállítás fotódokumentációját és rendelkezésre bocsátja a katalógus, egy példányát. Valamint előzetesen lehet tájékozódni a csoport tagjainak munkáiról a www.sensaria.hu című honlapon.

 

Budapest , 2006. szeptember

 

Kondor Attila, Szilágyi Mária, SENSARIA Csoport

A szervezők részéről: Bizzer István (MTA-ELTE Egyetemes Művészettörténeti Kutatóhely)

 

Irodalomjegyzék:

Bárdosi József: Látvány festészet. In: Uő: Tulajdonságok nélküli művészet. Orpheusz Kiadó, Budapest. 2005.

Bárdosi József: A táj képe. In: Uő: Tulajdonságok nélküli művészet. Orpheusz Kiadó, Budapest. 2005.

Iványi Bianca: Időn túl. In: Műértő, 2006/4.

Muladi Brigitta: Táj, táj, táj. In: Új művészet, 2005/5.

Muladi Brigitta: Örök téma. In: ÉS, 2005. nov.18.

Rieder Gábor: Időn túl. In: www.artportal.hu. 2006.

Sinkó István: Az időn innen és túl. In: Műértő, 2006/4.

Sinkovits Péter: Időn belül. In: Új művészet, 2006/7.

Sturcz János: Konceptuálison átszűrt festészet. In: Műértő, 2003/11.

Sturcz János: Egy ifjú radikális neokonzervatív a posztmodern korszakban – A Sensaria Csoportról és László Dánielről. In: Új művészet, 2004/5.

Sturcz János: Bernáth és az utókor. In: Angyalokra szükség van. Bernáth Mária tiszteteletére. MTA Művészettörténeti kutatóintézet, 2005.

Szabó Júlia: Hortus Conclusus. In: Új művészet, 2004/8.

Szilágyi Mária: Friss levegő. In: Műértő, 2004/3.

IDŐN TÚL (2006), Szombathelyi Képtár. A kötetet szerkesztette: Muladi Brigitta, a képeket szerkesztette: László Dániel. A tanulmányok szerzői: Gálig Zoltán, Sturcz János, Muladi Brigitta, Forián Szabó Noémi, Szabó Júlia, interjú Szilágyi Mária.