Farbaky Péter

Önéletrajz

 

       1957-ben születtem Miskolcon, alap- és középfokú tanulmányaimat is itt végeztem. 1975-80 között a Budapesti Műszaki Egyetem építész szakát végeztem el, majd 1985-től 1989-ig az ELTE Bölcsészettudományi Karán folytattam művészettörténeti tanulmányokat és kaptam kitüntetéses diplomát. Az utóbbin szakdolgozatom témája a budai ferences templom és kolostor barokk épületegyüttesének monográfiája volt.

       1980-84 között a BME Építészettörténeti és Elméleti Intézetében fakultatív tárgyként tartottam előadásokat a magyarországi reneszánsz és barokk építészetről, majd 1981-82-ben egyetemi jegyzetet is írtam e témában.

       1980-tól a FIMÜV budapesti műemléki osztályán dolgoztam, 1983-tól ezen belül a tudományos csoportban. 1991-től ezt a munkát a Hild-Ybl Alapítvány keretében folytattam, amely a magyar építészet kutatására alakult. A fenti két kutatóhelyen mintegy félszáz, zömében budapesti műemléképület építészettörténeti monográfiáját (tudományos dokumentációját) készítettem el.  2001. augusztus 1.-ével a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumának igazgatójává neveztek ki.

            1999 óta megbízott óraadóként oktatok az ELTE Művészettörténeti Intézetében, a "Késő gótikus és kora reneszánsz művészet Magyarországon 1470-1541", valamint a "Késő reneszánsz és kora barokk művészet Magyarországon 1541-1686" című tárgyakat. Az 1999/2000. tanévben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Művészettörténet tanszékén vállaltam egy féléves speciális kollégiumot.

 

       Kutatási területeim Budapest művészettörténete, valamint a reneszánsz, barokk és a historizmus művészete, főként építészete, de festészeti-ikonográfiai publikációim is jelentek már meg. Az első témakörben a budai királyi palota Mátyás-kori periódusával Feuerné Tóth Rózsával közösen kezdtem foglalkozni, majd 1988-ban jelent meg tanulmányom a palota díszudvaráról. 1991-ben a braunschweigi "Budapest im Mittelalter" kiállítás katalógusába írtam meg a budai királyi palota reneszánsz építéstörténetét. A magyar reneszánsz kutatástörténetével foglalkoztam Feuerné Tóth Rózsa általam szerkesztett posztumusz "Art and Humanism in Hungary in the Age of Matthias Corvinus" (Bp., 1990.) című könyve utószavában, valamint az angol Renaissance Society folyóiratába írt cikkemben. A barokk korszakból elsősorban pest-budai emlékeket kutattam: az óbudai plébániatemplom építéstörténetét és a budai országúti ferences kolostor monográfiáját publikáltam, valamint foglalkoztam a pesti volt pálos kolostor könyvtára barokk és XIX. századi mennyezetképeinek ikonográfiájával is. A historizmus periódusából Ybl Miklós fóti templomáról életműkiállításának katalógusába, illetve Yblről és a magyarországi neoreneszánsz építészetről írtam a lemgói (Németország) "Renaissance der Renaissance" konferencia tanulmánykötetébe.

     Több, jelentős kiállítás létrehozásában dolgoztam. 1991-ben részt vettem a BTM-nek a németországi Braunschweigben rendezett "Budapest im Mittelalter" kiállítása reneszánsz anyagának rendezésében, majd egyik fő szervezője és a katalógus egyik szerkesztője voltam a Hild-Ybl Alapítvány 1991-es Ybl Miklós-életműkiállításának, amelynek ugyancsak a BTM adott helyet. 2000-ben a BTM "A budavári királyi palota évszázadai" kiállítás építészeti szekcióját rendeztem, amelynek módosított változata 2001 júniusában Párizsban, a Musée Carnavalet-ben nyílik meg. 2002-ben a BTM a budai Szent György tér történetével foglalkozó kiállításának egyik rendezője voltam (ami 2003-ban a zágrábi Városi Múzeumban is bemutatásra került). Jelenleg a 2004 májusában a Kiscelli Múzeum egykori templomterében megnyíló „Mariazell és Magyarország” kiállításon dolgozom.

     Két ízben nyertem el a vicenzai (Olaszország) Centro Internazionale di Studi di Architettura "Andrea Palladio" ösztöndíját, s így 1989-ben Palladio-kurzusukon, 1992-ben pedig a Sanmicheli-szemináriumon vehettem részt. 1993-ban olasz állami ösztöndíjjal négy hónapig végezhettem kutatásokat római és firenzei levéltárakban és könyvtárakban a magyar korareneszánsz itáliai kapcsolatainak témakörében. 2002-ben elnyertem a Harvard Egyetem firenzei Center for Italian Renaissance Studies intézete, a Villa I Tatti Mellon-ösztöndíját. 2003-ban a Cambridge-i Egyetem meghívására kutatási ösztöndíjjal egy hónapot töltöttem a St. John’s College-ban.

     Több hazai tudományos rendezvényen kívül 1992-ben Lemgóban (Németország), a Weserrenaissance Múzeum által rendezett "Renaissance der Renaissance" konferencián, 1994-ben a franciaországi Tours-ban a Centre D' Études Superieures de le Renaissance "Les débuts de la Renaissance" kollokviumán adtam elő. 1996-ban a német "Arbeitkreis für Hausforschung" Társaság székesfehérvári konferenciáján, 1999 elején a nürnbergi Germanisches Nationalmuseumban rendezett Jagelló-konferencián, az év végén a Collegium Budapest "Humanities in 18-20th century East-central Europe" workshopján tartottam előadást. 2000 szeptemberében pedig a CIHA, a nemzetközi művészettörténész-szervezet londoni világkonferenciáján adtam elő, a Courtauld Insitute-ban.

     1991-97 között tagja voltam az MTA Építészettörténeti- és Elméleti Bizottságának, 1995-től pedig a vicenzai Palladio Központ társaságának, 2000 óta az MTA Művészettörténeti Bizottságának munkájában veszek részt, 2002 óta titkárként. Ugyancsak 2000-től az MTA köztestületének is tagja vagyok. 1998-ban a Zádor Anna Alapítvány fiatal építészettörténészeknek létrehozott díját nyertem el. Ugyancsak ebben az évben jelent meg az USA-ban, az M.I.T. Pressnél a Getty Grant Program támogatásával egy, a magyarországi építészet történetével foglakozó könyv, amelybe a későgótikus és reneszánsz periódus összefoglalását írtam meg.

1994-1997 között végeztem el az ELTE Bölcsészettudományi Karának művészettörténeti doktori iskoláját. "Szatmári György mint mecénás", a Jagelló-kor jeles személyiségének műpártolói tevékenységét bemutató PhD-disszertációmat 1999 júniusában "summa cum laude" minősítéssel védtem meg. Az Akadémiai Kiadó "Művészettörténeti füzetek" sorozatában 2003 elején jelent meg könyv formában.

Angol és olasz nyelvből tettem középfokú nyelvvizsgát.

Feleségem Deklava Lilla művészettörténész, négy gyermekünk van.