A "szkíta" (sigynna) kultúra hatása jól felismerhető az alföldi kelta temetők leletei között megjelenő új edényformák elterjedésén. A lábatlani kelta urna oldalán két, a kelta arányoknak megfelelően krokodílszerűeIÍ stilizált nyúlánk ragadozó lerogyó, visszatekintő szarvas alakot tép szét. A kimmer-szkíta állatstílus állatküzdelem-jelenetének kelta feldolgozása ez.

A "sárkánypár" típusú kardok

A kelta orientálizáló stílussal hozhatjuk összefüggésbe a "sárkánypár" típusú kardokat. Ezek hüvelyén szembenéző, a szkíta göngyölegállatok ihletéséből született állatpárt látunk. A legkorábbi "sárkánypár" kardok Magyarországon készültek. A leletanyag alapján a III. században itt működött az egyik legjelentősebb műhely (Kósd, Szob, Taliándörögd, Bonyhádvarasd, Rezi-cseri, Csabrendek). A veszprémi (talán Halimbán előkerült) darabon a sárkánypár és a "szép kard" omamentika együtt fordul elő.

Állatfejlel, emberalakkal díszített fülű edények

A magyarországi kelta emlékanyag sajátos szintfoltjai. Szerepelnek benne balkáni eredetű formák (pseudokantharos), szkíta egyfülű bögrék. Az állatfejes (bika: Kósd, kos: Bátorliget) fülek koravaskori előképekről levezethetők (Vaszar). Problematikusabbak az antropomorf fülek (Kósd, Kakasd, Rozvágy). A rozvágyi e}1lberalak későetruszk jellege alapján felvetődhet, hogy a II. században az Eszak-Itáliából kiszorult boiok hozhatták magukkal ezt a formát.

Kelta pénzverés

A Kr.e. II. században görög pénzek utánzásával kezdődött a kelta pénzek verése. Később római mintákat is követtek. Az előképek organikus ábrázolásait a kelta műhelyek fokozatosan felbontották és díszítő motívumokká formálták.

A kelta pénz

A kelta vereteket antik előképek félreértett, barbár, degenerált utánzásainak tartották. A kelta pénzt műalkotásként kell értelmeznünk, amely tükrözte a kelta művészet legáltalánosabb vonásait: a valóságból kiragadott motívumok felbontását, díszítőelemmé változását és fantáziával teli találékonysággal új egésszé formálását. A kelta pénzeken mindez oly hihetetlen frissességgel és temperamentummal történt, ami szinte példátlan. A pénzeken gyakran megjelenő jelek kelta istenekre utalnak. A tartalmi megismeréstől még távol vagyunk. Az örvénylő ritmussal felbontott fejek talán a természetfölöttiség benyomását keltették. Galliai típusú fantázia veretek magyarországi kelta pénzeken nincsenek, de az előképel átformálásának tipikus folyamata mégis világos. A legvégletesebb tendenciát azok a dunántúli veretek képviselik, amelyek az eredeti görög Zeus-fejből csak a dekoratív koszorút őrizték meg. Ezzel szemben a Biatec típusú pénzek előlapjain látható fejek a római mintaképek portrészerűségéből sokat megőriztek, sőt reális elemekkel gazdagították is (hajviselet). Hátterében talán az egyéniség jelentőségének megnövekedése áll, amikre a köriratok is utalnak.

Bennszülött művészet Pannoniában

A római uralom a kelta bennszülött lakosság paraszti életmódján 100­

150 éven át nem sokat változtatott. Megmaradtak helyi szokásaik, nyelvük, vallásuk, - de döntően megváltozott a kifejezés módja, amely már az 1. században határozott római vonásokat vett fel. A római fedőréteg alatt sokszor nehéz, vagy éppen lehetetlen az eredeti kelta jelleget megtalálni. A bennszülött sírkövek ugyan megőrizték a holtak neveit, általában latin átírásban, vagy éppen fordításban. A kelta istenek tisztelete valóban tovább élt, a feliratokon azonban nem eredeti formájukban jelentek meg, hanem római megfelelőik neve alatt. Csupán az istenek melléknevei őrizték meg az eredeti istenség nevét, vagy kelta jelzőjét, mint az Aquincum környékén ismert Iuppiter Teutanus neve, akiben az eraviscusoknak a Gellérthegyen lévő szentélyében tisztelt, a római Iuppiterrel azonosított - főistenét ismerhetjük fel.

A keltaság nyomait a bennszülött kőemlékeken a nők viseletében, ugyan­csak a kőemlékeken fennmaradt szimbólumokban, néhány kultikus emléken és a díszítések továbbélésében ragadhatjuk meg.

Bennszülött sírkövek

A sírkőállítás jelen ismereteink szerint római hatást mutat. A kelta sírok fölé helyezett emlékjelekről nem tudunk, - ha voltak ilyenek -, talán fából készülhettek és nem maradtak reánk. A római hatást az italicus lakosságnál és a katonaságnál elterjedt sírkőformák, az ábrázolás módja ás a latin nyelvű feliratok mutatják. A sírkövek túlnyomó része a katonai táborok és az új városok számára dolgozó kőfaragó műhelyekben készültek. E műhelyek mellett - idővel - létrejöttek bennszülött műhelyek is, amelyek azonban a római kőfaragókat utánozták és technikai gyöngeségük mellett legföljebb egy­egy olyan sajátosság alapján következtethetünk rájuk, amely római műhelyben nem fordult elő.

Ilyen sajátosság ismerhető fel a korai karosszékben ülő nők ábrázolásában. A nő felsőteste e köveken a nézővel szembe fordul, lábai azonban profilban láthatók, a szék elhelyezéséhez igazodva. A mesterkélt tartás római szemmel abszurd volt. Ilyen pózban jelenik meg előttünk síremlékén a csákvári Blatuna, vagy a Komárom megyei Szomódon eltemetett másik nő. A két alak alig különböztethető meg egymástól. Az utóbbi sírkövön a kelta vallásosságra jellemző kocsijelenet elmaradt.

A típus későbbi példája Bosi sírköve Ercsiből, ahol, mint látni fogjuk, az ábrázolás már engedményt tett a római látásmód irányába.

A bennszülött női viselet

Bosi sírköve a kelta-eraviscus női viseletet hiánytalanul tárja elénk. Fején turbánszerű fejfedő látható, amelyet kendő fedett le. Vállán nagy szárnyas fibulák, csuklóján bronz karperecek. Ruhája hosszabb alsó szoknyából és        rövidebb felsőrészből állott.

Ugyanezt a viseletet figyelhetjük meg Usaiu gorsiumi síremlékén is.

A kelta-római emlékanyagban egyedülállóak az ember-nagyságú női

szobrok. A sárszentmiklósi ember-nagyságú szobor feje hiányzik, viselete azonos az előbbiekkel. Mellén medaillonokból álló nyakéket viselt, melle alatt öv fogta össze ruházatát. Egy másik sírszobor Ercsiben került elő.

Aelia Materio és Ulpia Amasia gorsiumi sírkövén az előzőektől eltérő fibulákkal találkozunk anya és lánya vállán. Ez a csokoralakú fibula kőemléke­ken és sírokban a II. század középső harmadában tűnt fel, azaz az izlés változá­sának jele..

A férfi és a női viselet különbségét Demiuncus lntercisában előkerült sírköve mutatja. A hagyományos kelta női viselettel szemben a sírköveken megjelenő férfiak rendszeresen római módra öltöztek. Ennek okát elsősorban abban láthatjuk, hogy a férfiak jelentős hányada római szolgálatban állott, akár katonaként, akár a hadsereget szolgáló mesteremberként (kovács, takács, fazekas, stb.), a leszerelt katonák római polgárként éltek birtokukon, családi közösségeikben. Az lntercisába került feliratok az idők változásáról is képet adnak: A teljes családot megörökítő sírköveken a nagyanyák vállukon a pannón fibulát viselték, az anyák a divatos csokoralakú fibulát.

A viselet gondos részletezése kétségtelenné teszi, hogy a sírkövek már a római gyakorlatnak, szemléletnek megfelelően készültek. Azaz nem kelta módon fejezték ki az elhunyt személyiségét, hanem a valóság hű visszaadására törekedtek. Ez nemcsak azt jelenti, hogy az elhunyt vonásait teljes realitással örökítették meg, idealizásálás nélkül, sablonok helyett valóságos portrékkal szembesülünk. Másfelől nemcsak a vonások eredetiek, de a viselet minden

eleme is, nemcsak népi vonatkozásban, de az egyéni ízlés tekintetében is. A nagyszámú ránk maradt portré hű, a kutatás számára teljes értékű képet ad a bennszülött társadalom tagjainak megjelenéséről.

A bennszülött viselet tárgyi emlékei

Természetesen a bennszülött viselet tárgyi emlékeit nemcsak a sírkövekről ismerjük. A sírokban ugyanazok a tárgyak a maguk valóságában jelennek meg. E tárgyak többsége egyszerű tömegáru, fibuIák, bronz karperecek, láncok, medaillonok, csatok, fülbevalók, stb.

A művészi értékűek közül kiemelkedő értékű a Pátkán előkerült fibula, amely a törzsi arisztokrácia tárgyai közé sorolható.

Bennszülött vallási emlékek

A kelta istenek és vallásos szimbólumaik kőemlékeken maradtak fenn: ez azt jelenti, hogy ezek is áttételesen állnak előttünk, ahogy a római kőfaragás és gondolkozásmód ezt lehetővé tette. A római magatartás nemcsak Pannoniában, a birodalomban mindenütt nemcsak szabad utat engedett a helyi kultuszoknak, de azokat mindig megfelelő római párhuzamaikkal vetették össze. A latin feliratú oltárokon, sírköveken magától értetődően a kelta istenségek is latin megfelelőjük nevén jelentek meg.

Viszonylag nem nagyszámú és általában a korai kőemlékeknél fordulnak elő olyan ábrázolások, amelyek nem tekinthetők római interpretációnak. Ilyen Sibulla csákberényi sírköve, amely a halottból csak - maszk jellegű - fejét örö­kítette meg. Hasonló, medaillonba foglalt levágott fejet látunk Cotomas Nurtis filius környei sírkövén, amely alatt egy lovas vadkannal küzd.

Bennszülött vallásos elképzelésekkel függnek össze azok a sírkövek, amelyeken a halott helyett asztrális szimbólumok jelennek meg, holdsarló, nap, rozetta-jellegű kör. Kelta kultikus elképzeléseket jeleznek a szélisten fejével díszített sírkövek: egyes elképzelések szerint a tűzben (a halottat a korai időszakban máglyán égették el) megtisztult lelket a szél vitte fel a mennybe. Szimbolikus jelentőségűek voltak a szembeállított ékek is, amelyek Sibulla sírkövén is láthatók.

Túlvilági elképzelések

     A hamvasztásos temetkezéshez kapcsolódó szélistennél lényegesen

elterjedtebb volt a csontvázas temetkezéssei összefüggő kocsiábrázolás. Antik források több verzióban jegyezték fel a kelták túlvilági elképzeléseit. Ezek egyike szerint a másvilágot geográfiailag a földön képzelték el, amelyet hosszú utazással - az íreknél hajózással - lehetett elérni, de onnan nem volt visszatérés. Pannoniában ez a hitt uralkodott a bojoknál a Fertő-tó körül és az eraviscu-soknál, a Dunakanyarban. Mindkét helyen az arisztokrácia tagjai kocsival, lóval, gyakran szolgálóval együtt temették el halottaikat. A halál­ország felé utazás rendszeresen megjelent a sírköveken is, A két, vagy négykerekü kocsi jelent meg a karosszékben ülő Blattuna csákvári sírkövén, Demiuncus és családja síremlékén, ahol a kocsit lovas is kísérte, továbbá Usaiu gorsiumi sztéléjén, amely a legszebb pannoniai kocsiábrázolások egyike.

Áldozat

     A temetkezés sei összefüggő áldozat-ábrázolások közé tartozik egy bölcskei

            dombormü, bennszülött viselem nő tálban disznófejet tart.

     Kelta jellegű áldozatot látunk az ajkai reliefen is.

     A kelta és a római gyakorlat keveredés ére mutat a csákvári tábla, amelyen a

sírköveken gyakran feltűnő áldozati jelenet áll előttünk, kinagyítva. A tripus római formájú asztalka, római viselem az áldozatban résztvevő férfi is, a nő azonban kelta viselet szerint öltözött és kelta a malacfej is a férfi kezében lévő tálban.

Istenek

A bennszülött istenek emlékanyaga nehezen határolható el a rómaitól: az interpretálás valószínüleg éppen a jellegzetes kelta vonásokat tüntette el. Helyi kultuszaikra csa_ következtetni lehet egyes istenek szobrainak, ábrázolásának gyakoriságából. Igy Pannoniában a Hercules-emlékek két helyen sűrűsödnek, az eraviszkuszok által lakott Dunakanyarban, Tolna megyéig és a velük névanyag, viselet és tárgyi emlékek alapján legközelebb álló bojok területén, a Fertő-tó vidékén. A kelta harcos- és halálisten azonban az emlékanyagon megfoghatatlan, de a feliratok állítói között sem találunk bennszülötteket.

Vaskori hagyományokra utal az anyaistennők kultusza. Latin nevüle Matres, Matronae, Nutrices, Terra mater - anyaságra, termékenységre utalnak. De kapcsolatban álltak a túlvilággal is. Ennek jele aF atae név, amely Savariá­ban fordul elő, amíg az előzőek délnyugat pannoniai leletekről, tehát tauriscus területről ismertek. Diananak, a vadászat és Silvananak az erdők-mezők istennőinek tiszteletét nagyobb számban az eraviscus területén lévő szentélyeikből ismerjük. Ezek egyike a balatonfőkajári Diana, a másik egy primitív pusztavámi szobor alakjában maradt ránk. Csákváron barlang falába vésve maradt fenn egy Diana felirat.

Feliratok őrizték meg az eraviscusok főistenének emlékét. A Gellérthegyen előkerült felirat alapján itt állhatott Teutanus szentélye. Az istenséget a felira­tok Iuppiterrel, a római főistennel azonosították és évente június ll-én tisztelték. A kultusz Gorsiumban is kimutatható, a császárkultusz központjában. A bojoknál is ismerünk egy Iuppiterrel azonosított istenséget, akinek kultuszát ugyancsak június ll-én ünnepelték. Ennek az istenségnek nevéből azonban a feliratokon egyetlen K kezdőbem maradt meg. A kutatás különféle kiegészítésekkel kísérletezett. Iuppiter Kasius-szal, egy kisázsiai istennel hozták kapcsolatba, mások Juppiter Carnuntinus formában egészítették ki a nevet. A június 11 ünnep aligha enged másra következtetni, mint - az eraviscus példához hasonlóan - a bojok főistenét láthatjuk benne. Ez az isten a legnagyobb valószínüség szerint a kelták egyik, Pannoniában is tisztelt főistene, Cernunnos vagy Kernunnos lehetett, akinek neve Carnuntum nevében is felismerhető.

A MŰVÉSZET P ANNONIÁBAN

A klasszikus római és a kelta művészet áttekintés évei a Pannoniában nyomon követhető művészet két összetevőjét tekintettük át. A két összetevő azonban nagyobbára egymás mellett érvényesült, csak korlátozottan hatottak egymásra. A kelta művészet a bennszülött, paraszti lakosság körében érvényesült, megnyilvánulása sírköveken, a bennszülött lakosság vallási emlékein, a viseleti tárgyakon, egyes használati cikkeken - kerámia, lószerszámok - követhetők nyomon. A romanizált lakosság - a betelepült itáliaiak, a más provinciákból való, katonáskodásuk alatt asszimilálódott népesség mellett egyre nagyobb arányban a bennszülött arisztokrácia is - a

római művészeti alkotásokat külön-böző szinten vette át. Ez részben romanizáltságuk fokán, részben antik műveltségükön, részben anyagi helyzetükön és igényességük fokán múlott. Egyes művészeti termékek általában helyi műhelyekben készültek. Ezek közé tartóztak a nehezen szállítható kőemlékek, az igénytelenebb bronz tárgyak, a mindennapi élet számára dolgozó fazekas termékei. Ezek között magas színvonalúak is voltak. A hivatalos építkezések Itáliából, keletről számos magas színvonalon dolgozó mestert alkalmaztak, színvonalas műhelyek alakultak ki, elsősorban a nagy városokban, mint Sirmium, a legios táborok körzetében, Carnuntumban, Aquincumban, annál is inkább, mert a két utóbbi hely alI. századtól helytartói székhely is volt, továbbá a nyugati városokban, amely az é-szakitáliai világhoz tartozott. Bizonyos alkotásqk helyben készültek, de álta-Iában meghívott művészek alkotásai voltak. Igy szinte minden esetben meg-hívott mesternek tulajdoníthatók a mozaikok, a művészi értékű falfestmények. Ami a bronz szobrokat illeti, különösképpen a kisbronzokat, ezek egy része, -a kultikus rendeltetésűek, - kevésbé igényes helyi műhelyekből kerültek ki, részben tömegcikkek voltak. Az istenek jóindulatára mindenkinek szüksége volt, azoknak is, akiket sorsuk, istenük nem tett gazdaggá. A minőségi munkák tekintetében Pannoni a a Birodalom része volt. A jó, vagy éppen egészen kitűnő alkotások Itáliából, Galliából, keletről, Antiochiából, Alexandriából kereskedelmi úton kerültek hozzánk, ugyanúgy, ahogy máshová is eljutottak. E téren a pannoniai, a noricumi, a galliai, a hispaniai emlékek között igazi minőségi különbségek nincsenek. Ami az említett provinciák között különbséget jelent, az a gazdagság kérdése. A délgalliai Nemausus (Nimes) városában egyedül több senatori család élt, mint egész Pannoniában, ahol a lovagrendi gazdag réteg jelenléte is mérsékelt volt az africai, vagy a keleti városokhoz viszonyítva, hogy Itália félreeső tartományait ne is említsük.

ÉPÍTÉSZET

Pannoni a római kori építészeti emlékekben nem volt szegényebb, mint a többi határrnenti provincia, a történelem különleges viharai azonban az indokoltnál is lényegesen kevesebbet hagytak meg, mint másutt. Ennek nemcsak a sorozatos pusztító háborúk voltak az okai, a kőben való szegénység, de az itt lakók magatartása is, amely a múlt alkotásai iránt minden időben, napjainkban éppen úgy, mint a X. században, másutt kevésbé érvényesülő érdektelenséget tanúsít.

A római építészeti emlékek a határrnenti katonai erődítések és más létesítmények mellett elsősorban a római élet valódi tere, a városok és a villagazdaságok épületeiből állnak. Epületek ezeken kívül is voltak, mint a birodalmi utak útállomásai, mansiok, vámhivatal ok, út menti szállóhelyek, szent ligetekben emelt szentélyek, temetők épületei stb. A bennszülött lakosság kunyhói talán a maguk korában népi emlékek lehettek volna, számunkra azonban csak régészeti eszközökkel és feltárási eljárásokkal értelmezhetőek. Rendszerint - az őskori gyakorlat folytatásaként - földbeásott, vályogfalu, fagerendás, nádtetős putrik voltak, amelyeket nemcsak az időjárás viszontagsága rombolt le, szinte folytonos újraépítésre szorultak, de minden háborúban a betörő ellenség első dolga volt, hogy ezeket felégesse. Az elhagyott kő épületek évszázadokkal túlélhették utolsó lakóikat, a falusi viskókból néhány év alatt semmi nem maradt.

Városok

Pannoniában 25 településsel kapcsolatban bizonyított, vagy feltételezett, hogy fennállása során városi rangot kapott. Ezek közül kettő nevét feliratról ismeIjük ugyan, de helyük nem azonosítható. Municipium Faustinianum az egyik, valahol a Szerémségben, Municipium Volg... a másik, amelynek neve két Gorsiumból lntercisába került feliraton olvasható. A többi 23-ból mindössze hétfőI vannak a város szerkezetéről, utcahálózatáról, fontosabb épületeiről értékelhető információink. Ezek: Aquincum, Carnuntum, Gorsium, Salla, Savaria, Scarbantia, Sirmium. Ezeken kívül Bassianaról jó légifelvétel áll rendelkezése a várost körülfogó falakkal. Cibalaet övező négyszögű árokrendszerről Marsigli XVII. századi térképe maradt fenn. Mursa (Eszék) városfalára a XVIII. századi térkép alapján lehet következtetni. További városokról már csak egy-egy épület, épületcsoport ismeretes, ezek meghatározása azonban sok esetben kérdéses. A jelenlegi város építkezései során előkerült közfürdők határozhatók meg (Neviodunum, Siscia, Sopianae), szentély-körzet (Poetovio), forum (Poetovio?, Siscia?) és számos lakóépület.

A városoknak, mint a Birodalom területén mindenütt, - már a köztársaság­kortól - két típusa volt: 1) az alapított városok, ahová római polgárokat telepítettek, Itáliából, vagy a legiokbólleszerelt veteránusokat. Ezeket coloniá­nak hívták. Azok a foglaláskor meglévő, vagy a későbbiekben kialakulótelepülések, amelyek a megszabott feltételeknek megfeleltek (városias jelleg, csatornák, középületek, a római polgárok magas aránya, stb.) a coloniáknál alacsonyabb fokú városi rangot kaphattak. Ezek a municipiumok voltak. A városi rang elnyerésekor polgárai, ha nem voltak azok, római, esetleg csak itáliai polgáIjogot kaptak. Egyes municipiumok megfelelő fejlődés esetén idővel colonia rangra emelkedhettek. Ilyen volt a két Pannonia két fővárosa, Carnuntum és Aquincum, amelyeket Septimius Severus - polgárháborús magatartásuk elismeréseképpen - colonia rangra emelt.

Savaria

Deductiós colonia, azaz legios veteránusok egyidejű letelepítésévei alapí­tott, egyetlen nagy építkezéssei létrehozott város. Városi rangját Claudius császártól kapta (Neve Colonia Claudia Savaria), még abban az időben, amikor a Borostyán-út vonala Noricumhoz tartozott. Utcarendszerében mutatkozó ellentmondások sok vitára adtak alkalmat. Az azonban kétségtelen, hogy - mint dedukciós coloniának - nem lehetett más, mint derékszögű, sakktáblaszerű utcarendszere. Az utcákkal határolt telkek, háztömbök (insulák) mérete 92x41, illetve 41x41 méter nagyságúak voltak. A várost a későbbiekben dél és észak felé megnagyobbították. A feltárás csak részletekbe menő lehet, hiszen Szombathely ráépült a római városra. Két kiemelkedő része ismeretes: 1) a korábban Quirinus bazilikának tartott, valójában későantik császári palota; 2) az Iseum szentélykörzete.

Vízvezetékének egyik ága a forrásoktól a városig nyomon követhető. Felirat arcust, azaz diadalívet említ még elő nem került építészeti emlékei között (CIL, III, 10917).

Sirmium

Már Pannoni a provincia megszervezése után kapott városi rangot Sirmium és Siscia, az a két jelentős település, amely már a római terjeszkedés korai idő­szakában a római erők legfontosabb állomáshelyei voltak. Feltételezhető, bár mindeddig régészetileg nem bizonyítható, hogy legiok tábora volt mindkettő területén. Mindkettőt Vespasianus császár idején veteránus telepítéssei egybe­kötve colonia rangra emelték (colonia Flavia Sirmium, illetve Siscia). A Szi­szek város alatt lévő Sisciáról keveset tudunk, Sirmiumot, a provincia legna­gyobb és legjelentősebb városát az elmúlt két évtizedben jelentős francia, illet­ve amerikai ásatások tárták fel. A provincia legtöbb városával ellentétben, ame­lyek virágkora a III. század közepéig tartott, Sirmium jelentősége a III. század közepén vált birodalmi arányúvá, amikor a dunavidéki illyricumi hadsereg köz­pontja lett, majd a lY. században a Birodalom négy nagy egysége egyikének, az Italia-Illyricum-Africa praefectura fővárosa volt, időnként császári székhely­ként működött.

A korai város a Száva mellett feküdt, alaprajza és mérete nem sokban különbözhetett a savariaitól. Idővel előbb észak, majd kelet felé terjeszkedett. Ezt a várost vették körül fallal, amely szabálytalan sokszögű volt és 120 hektár területet zárt körül. Utcarendszere is a folyamatos késői növekedést mutatja, szabálytalan. Középületei közül eddig egy nagyszabású közfürdő (talán a feliraton említett thermae Licinianae, CIL, III, 10107), egy horreum (magtár) említhető. Az utóbbi mellett egy kőlapokkal kirakott tér került elő (a korai foruriJ.?) több tabernae (üzlethelyiség) sorral. Egy nagy palota talán az Ammianus Marcellinus által említett császári palotával azonosítható. Egy peristyliumos magánház nagyméretű fürdővel ugyancsak e korszakból való.

A városba északról érkező vízvezetéknek nyomai is ismeretesek.

Scarbantia

A város már az I. század első felében jelentés italicus település volt, ahol északitáliai kereskedők nagy számban telepedtek meg, illetve nyitottak kirendeltségeket. Tiberius korában mint oppidum Scarbantia Julia-ról történt róla említés. A municipium rangot Sirmiummal és Sisciával körülbelül egy időben, Vespasianus császár alatt a 70-es évek elején nyerte el, (neve: municipium Flavium Scarbantia). A Borostyán út tengelyén kialakult várost később a római gyakorlathoz igazítva átrendezték. új utcarendszert alakítottak ki, amely a Borostyán útra derékszögben szabályos távolságra 75x90 méter nagyságú insulákból állott. A forum kőlapokkal burkolt tere két insulának megfelelő méretű volt. A középületek között két fürdő, egy Silvanus-templom, amphithea-trum ismeretes. Az utóbbi bejáratánál Nemesis szentély állott. A legújabb kutatás egy Mithras-templomot (mithraeum) tárt fel.

Aquincum

Mint a legiostáborok mellett kialakult városok, Aquincum is két azonos nevű, de különböző rangú és jellegű városból állott. A polgárváros a korábbi segédcsapatok mellett kialakult szerény településből a Domitianus császár alatt megjelenő legiok közelében kifejlődő város Hadrianus császár alatt nyert városi - rangot, majd, mint már említés történt róla -, Septimius Severus alatt colonia rangra emelkedett. Fallal és négy kapuval rendelkezett, belső szerkezete, mivel nem alapított város volt, nem mutatott sakktáblaszerű építkezést. Utcarendszere a feltárt keleti városrészben nem szabályos, bár az utcák többé-kevésbé párhuzamosan futottak és határozottan felismerhető két széles főutcája, amelyek, ha nem is szabályosan, keresztezik egymást. Az észak-déli főutcát a nyugat-kelet irányú utcánál lezáró épületcsoportban a kutatás a forumot feltételezi, ez azonban még igazolásra szorul. Az eddig feltárt városrészben viszonylag kevés a középület. Egy ITI. századi macellum, boltsor, 3 közfürdő, 4 mithraeum, tűzoltólaktanya. A falakon kívül, az északi oldalon amphitheatrum épült.

A másik, méretében nagyobb település - a canabae -, a legiostábort vette körül. Maga a település is a katonai territoriumon feküdt, ennek megfelelően a hadsereg felügyelete alatt állott, meglehetősen korlátozott önkormányzattal rendelkezett. Viszont ez volt a helytartó székhelye, it épültek fel az igazgatási, gazdasági, pénzügyi hivatalok. A tábor négy oldalán elhelyezkedő városrészek nem alkottak egységes város szerkezetet, a táborból kivezető utak szabták meg az építkezés jellegét. A helytartói palota közelében több luxus épület jött létre, elsősorban a Severus-korban (193-235) - közöttük az úgynevezett Hercules­villa, alighanem a magas rangú tisztek számára.

Carnuntum

Aquincumhoz hasonlóan legios tábor mellett kialakult kettős várost találunk itt is. Fejlődésük története is hasonló: a tábor közelében kialakult polgári település Hadrianus alatt lett municipium, majd Septimius Severus emelte colonia rangra. A másik település - a canabae - itt is a tábor körül épült ki. A

municipium teljes kiterjedése még nem ismert, városfalának kis részlete került elő. A lakónegyedből néhány insula feltárása történt meg, utcarendszere szabálytalan. Egy nagyszabású középületének feltárása történt meg, collegiumi helyiségeket is magába foglaló fürdőépület, az úgynevezett Palastruine, a III. századból. Ezt a TII. század vége táján végbement pusztulás után palotává építették át. A feltárt lakóházak a szokásos keskeny, hosszú nagy J.., illetve nagy T betűk formáját követve folyosós helyiségsorokból álltak. Epítészeti emlékei közül az amphitheatrum és a négynyílású díszkapu említésre méltóak. Az újabb kutatások a forum helyét tisztáztak, a városon átvezető két főútvonal kereszteződésében.

A canabae utcarendszere is szabálytalan, de többé-kevésbé párhuzamosak. Egy oszlopsoros, peristyliumos nagy tér ismert, esetleg a forum. Középületei közűl egy fürdő került elő, egy nagy méretű, de kis mértékben feltárt épület a helytartói palota lehetett. Említésre méltó egy szentkerület is, amelyben különböző keleti kultuszok szentélyei kaptak helyet. Ugyancsak Carnuntum te­lepüléséhez tartozott a két városon kívül, a Pfaffenbergen kialakított szent­kerület.

Gorsium

Az eddig ismertetett városok mind a provincia déli, nyugati, illetve északi határai mellett alakultak ki. Pannonia belső váro sai közül egyedül Gorsiumról alkothatunk képet magunkról. Ez az egyetlen eset azonban nem tekinthető a többi város vonatkozásában tipikusnak, kiindulópontnak. Egyfelől korábbi, katonai tábor előzményei voltak, másfelől a katonai tábor felszámolása után területe Alsó Pannonia provincia tartománygyűlésének és császárkultuszának szentkerülete épült fel: a polgári telépülés a vallási központon kívül alakult ki. Mindehhez hozzá kell tennünk, hogy jelentősége miatt a kutatás súlypontja a szentkerület feltárására esett, a II/III. századi polgárvárosról alig tudunk valamit. A szentkerület - valószínűleg a polgári negyedekkel 'együtt - 260-ban egy szarmata támadás következtében teljesen elpusztult, helyén a III. század végén teljesen új várost építettek fel, ennek központja, jórészt feltárva, a legjobban ismert római városrészek egyike.

A város municipium rangját még felirat, történeti forrás nem említette. A kutatók egy része ennek alapján tagadja is, hogy a település egyáltalán város­nak tekinthető-e. E kételyek nem számolnak néhány alapvető sajátsággal: Gor­sium légifelvételek alapján a legnagyobb pannoniai települések egyike, mint­egy 150-200 hektáron mutathatók ki épületnyomok, utcák szabályos rend­szerre engednek következtetni. A feliratos anyagban különböző városi tisztviselők megnevezését találjuk - a városnév nélkül. De a leghatározottabb érv a városi rang mellett a hatalmas amphitheatrum. Egyetlen amphitheatrumot nem ismerünk a római korban, amely vicus, azaz városi rang nélküli faluban állott volna. Egyelőre csak feltételezhető, hogy Gorsium a városi rangot a szentkerület felépítése után,. a többi alsópannoniai település range111elésével egy időben, Hadrianus császár alatt nyerte el.

A korai városról egyelőre nem tudunk képet alkotni. A IV. században azon­ban a városközpont a szen*erület helyén alakult ki, fal vette körül, minden oldalon egy-egy kapuval. Epítése Diocletianus császár alatt történt, teljes egészében a helyén az 1. században álló katonai tábor szerkezetét vette át. Azaz a kapukat a városon belül összekötő utak négyzetes szerkezetet hoztak létre. A városközpont nagyobbára középületeknek adott helyet. Ezek között a legjelentősebb egy nagy. palota volt az északnyugati sarokban, amelyben feltételezhetően az ekkor alapított Valeria provincia helytartójának rezidenciáját láthatjuk. A nyugat-kelet irányú főutca másik oldalán a helytartó testőrségének szálláshelye, laktanyája emelkedett. A további épületek közül egy antik templomra utaló oszlopsor említhető, továbbá két ókeresztény bazilika. Egyikük mellett keresztelőmedence került elő egy nagy közkút szomszédságában. Egy további középület díszes porticusszal és belső udvarral ismeretlen rendeltetésű volt. A belső város keleti részében két közfürdő maradványai kerültek elő.

Emona kérdése

A pannoniai városok között a korábbi kutatás első helyen említette Emonát - legalább az 1. században -, amely a legkorábban, Tiberius alatt városi rangot kapott hely volt. A város Pannoniához, illetve korábban Illyricumhoz tartozása azonban eddig is kétséges volt, az utóbbi évek kutatása a feltevést véglegesen elvetette, ezért nem szerepel mostani felsorolásunkban. A korábbi feltételezés a katonai emlékek alapján fogalmazódott meg: Emonában az illyricumi hadsereg legioinak emlékei kerültek elő. Az Augustus-kori szervezeti viszonyok azonban eltértek a későbbiektől, amikor a provincia határok egy-egy hadseregre is vonatkoztak. A korai időkben az illyricumi hadsereg Noricumban és Itália északkeleti részében (Gallia Cisalpina) is állomásoztatta egységeit.

Emona városi rangját a többi északitáliai várossal egy időben, Tiberius alatt nyerte el. Az elmúlt évben Emona hovatartozását egy új felirat véglegesen eldöntötte, amely két italiai város, Aquileia és Emona határán határkő része volt.

Városfalak, kapuk

Az ismert városfalak nem korábbiak amarcomann háborúknál.

Aquincum. A marco mann háborúk idejéből való a municipium szabálytalan négyszögű falrendszere. Emelet magasságú lehetett, kívül széles kocsiút vette körül. Mind a négy oldalának közepén kapuk nyíltak. A fal belső oldalán átlag 60 méterenként befelé forduló négyszögletű tornyocskák erősítették. A fal belső oldalán két torony között sövénnyel bevont földrézsű húzódott, erre emelték a körüljárót, amelyről a tornyokba be lehetett jutni. A sövényen belül kocsiút haladt. A fal 1,10-1,30 méter vastag volt, azaz nem múlta felül egy nagyobb é-pítmény falvastagságát. A várost a nyugati oldalon 381 méter hosszú fal határolta, az északi és a déli fal hossza 500-700 méter között volt. A tornyok 3x4 méter nagyságúak, a kerek saroktornyok átmérője 8 méter.

Savaria. Városfaláról a IV. században Ammianus Marcellinus és a Quiri­nus passio tett említést. Az egy-egy szakaszon előkerült fal 3 méter vastag, ami ugyancsak a IV. századi építkezés mellett szól. Ez nem jelenti azt,. hogy a kutatások korábbi falmaradványokat ne találhatnának. A Borostyán út minden időben az ellenséges betörések útvonala volt, már a II. század második felétől a város megerősítése indokolt lett volna.

Scarbantia. A IV. században vették körül fallal. Az ellipszis alakú fal kijelölésénél nem vették figyelembe a korábbi épületeket, utcákat. A fal hossza 404 méter, szélessége 250 méter, a fallal körülvett tér 9 hektárt tesz ki. A fal vastagsága 3 méter, két emeletes magas, 23-25 méter közönként tornyok emelkedtek, amelyek félkörös lezárásúak voltak. A Borostyán útnál nyíltak a déli és az északi oldalon kapui, mindkettő két erős torony között. A vizsárok 12,5 méterre húzódott a fal előtt.

Bassiana. Erődítését csak légifelvételről ismerjük. A város ellipszis alakú volt, körülbelül 55x250 m kiterjedésű, szabálytalanul elhelyezett, félkörben végződő tornyokkal.

Gorsium. Városfalait a 260. évi katasztrófa után, a III. század végén építették fel, az új város, Herculia központjának védelmére. A falakat az északi, keleti és déli oldalon a XI. század elején alapjaikig kiszedték és ezekből építették fel Szent István székesfehérvári bazilikáját, valószínűleg a királyi palotát és a préspostság épületét, valamint a városfalakat. A nyugati városfal alapjait nem tudták kiszedni, mivel a Sárvíz folyó - az ókori Bolia - szintje a középkorban lényegesen magasabb volt, mint a vízgazdálkodásban sokkal fejlettebb római időkben. A falak itt 1,50-1,80 méter vastagok voltak. . A nyugati oldalon, ahol a védelmet a Sárvíz tette teljessé, a toronyok 45 méter távolságra épültek egymástól, a három másik oldalon 33 méter, azaz 100 római láb volt közöttük. A tornyok a fal vonalából előreugrottak, a sarkok védelmét nagy, legyezőalakú tornyok biztosították. A kapukat egy-egy oldal közepén a nyugati, keleti és valószínűleg a déli oldalon 2-2 torony védte. Az északi oldalon egy torony volt.

Sirmium. Ammianus Marcellinus híradásából tudjuk, hogy a Száva melletti nagyvárosnak is voltak falai. Ennek nyomai ismertek, de feldolgozásuk még nem történt meg.

Sopianae. Új ásatási beszámoló alapján városfal maradványok kerültek elő a IV. századi város szélén. A kutatási eredmények még nem kerültek közlésre.

Forumok

Scarbantia. A szabályos négyszögű tér 45x45 m alapterületű (2070 m2). Egész felületét szabályosan rakott kőlapok fedik, szélén nyitott esővíz-levezető csatorna fut körbe. A dél és kelet felé lejtő csatornák a délkeleti sarkon (fedett?) csatornába torkoltak. A teret észak felől a capitoliumi szentély és a vele szimmetrikusan elhelyezett másik szentély (Hercules) zárja le. A két szentély között udvarszerű beugrás látható, amelynek megfelelője a tér déli végében, pontosan szemben mutatkozik. A tér déli oldalán oszlopcsarnok húzódik 30-40 centiméterrel magasabban, mint a forum szintje. A lejárást a szegélyköveken kiképzett lépcső szerű lejárat biztosította. Az oszlopcsarnokból nyílt a déli exedra, amelyből központi fűtéssei ellátott helyiségbe lehetett lépni (curia?). A tér nyugati oldalát pódiumon álló épület zárta le. Három lépcsőfokon át terrazzo padlós, vörösre festett falu épület emelkedett, előtte oszlopsor, valószínűleg porticus, talán basilica. A keleti oldalon egy vastag falu, emeletes épület közvetlenül a forum széléhez ért. Talán a curia egyik melléképülete volt. A forumon - bázisaik alapján - császárok lovas szobrai, hivatalnokok álló szobrai és istenségek fogadalmi oltárai emelkedtek.

Aquincum és Carnuntum forumának helye meghatározható a városközpontban, értelmezésükhöz azonban további feltárások szükségesek.

Templomok

A római városokon belül kiemelt jelentősége volt a capitoliumi templomoknak, amelyek a Birodalom három főistenének, Iuppiternek. lunonak és Minervának hivatalos kultuszhelyei voltak. Ahogy forumot is csak egyet ismerünk Pannoniában, Scarbantia területén, éppen így egy capitoliumi templom ismeretes, a scarbantiai forumon. Egyes városokban, mint Savariában, fennmaradtak a capitoliumi templomhoz tartozó istenszobrok, ezekről majd a szobrászatnállesz szó.

A capitoliumi templom központi elhelyezése és kiemelt szerepe mellett a vallásos életnek hangsúlyos részei voltak egy-egy kultuszhoz, vagy több rokon jellegű kultuszhoz kapcsolódó szentkerületek. Ezek egy része a városokon belül kapott helyet, néhány kiemelt jelentőségű azonban a városfalakon kívül emelkedett, egy esetben nem is tartozott a város municipális fennhatósága alá. Ez az egy eset a provincia császárkultuszának szentkerülete volt, amely egyben a tartománygyűlésnek (concilium provinciae) is helyt adott. Pannoniában 106­ig egy, a provincia kettéosztásától, 1O6-tól két ilyen szentkerület működött.

Provinicia-szentkerü!etek

Savaria. Az osztatlan provincia szentkerülete Savariában volt. Számos felirat alapján Tóth Endrének valószínűleg sikerült a szentkerülete_ helyét meghatároznia, közvetlenül a co!oniától nyugatra (Archaeologiai Ertesítő, CXXVI, 2001, 5-33). Feltárás a szentkerület területén még nem történt. A provincia kettéosztása után a szentkerület Felső Pannoni a császárkultuszát szolgálta.

Gorsium. Alsó Pannoniában A XIX. század utolsó harmadában Theodor Mommsen két, Sárpentelén előkerült, felirat alapján a provinciális kultuszhelyet Sárpentelén, vagy a közelében fekvő Székesfehérvárt kereste, ahol a középkori királyi bazilika ásatásai során számos római kő került elő, közöttük egy Marcus Aurelius templomát említő oltár. A sárpentelei feliratokat azonban a XVIII. században Gorsiumban találták és onnan vitték át ­

építőanyagként - Sárpentelére. Sem Sárpentelén, sem Székesfehérvárt római településnyomok nem kerültek elő, a Székesfehérvárt talált római kőemlékek Gorsiumból származtak, ahonnan a Xl. században a királyi építkezésekhez hurcolták el őket. Ezzel szemben Gorsiumban az 1958-ban megindult folyamatos ásatások már a 60-as években nagyméretű csarnokokat, templomokat tártak fel, amelyek építési ideje egybeesett a provinciális szentélykerület kétségtelen alapítás' idejével, Traianus császár uralkodásának 1O6-ot követő éveivel.. Ezek - és a szentkerület tevékenységét igazoló adatok ­alapján az area sacra helyét egyértelműen Gorsium területén jelölhetjük ki.

A szentkerület egyharmadának feltárása után mérete mintegy 9 hektár nagyságú volt, azaz akkora, mint Scarbantia városa. Központját nagyméretű, reprezentatív tér, forum foglalta el, amelynek keleti oldalán kisebb emelkedőn állott Augustusnak, vagy valamennyi istenné nyilvánított császárnak szentelt templom. Maga a templom a görög-római templomok stílusában épült. Homlokzatát négy oszlop tartotta (tetrastyl templom volt), oromzattal. A homlokzaton belül tágas előcsarnok következett, közepén szoborbázissal, majd a cella, végén pódiummal, ahol az isten-szobor állott. A templom 14x40 méter nagyságával Pannoni a legnagyobb ismert temploma volt. A templom a marcomann háborúk során az északi oldalán oly mértékben megsérült, hogy teljes újjáépítése vált szükségessé. A Mommsen által említétt felirat erre az újjáépítésre vonatkozik: az újjáépítés - a templom különleges jelentőségére való tekintettel - Septimius Severus császár költségén történt.

A templom előtti 90x45 méter nagyságú forum északi zárófalát, két lépcső törte át, amelyek a domb magasabb szintjére vezetnek fel. A lépcsők között egy-egy díszkút (nymphaeum) állott. A felső szinten két csarnok helyezkedett el. Ezek közül a nyugati 60 méter hosszú volt, apszissal záródó végében pódiumon oltár állott. A másik csarnok öt részre tagozódott, északi oldalán tér zárta le, amelynek északi oldalán lépcső vezetett fel egy nem nagy terjedelmű pódiurnhoz.  Mindkét nagy csarnok                       az ünnepségek                          szertartásaihoz

kapcsolódtak. A nyugati csarnok az oltár alapján feltehetően a császárkultusz szertartásainak helyszín lehetett, a másikban a concilium provinciae ülésezhetett. A kiemelt pódium a főpap, vagy az esetleg jelenlévő császár helye lehetett.

Az ötrészes-csarnok keleti oldalán freskókkal és mennyezet-stukkókkal díszes épület következett, amely feltehetően a szentkerület hivatalos épülete lehetett, Itt került elő egy nagyobb kincslelet, a concilium pénztára, amelyet 258-ban, a polgárháború katonai eseményei előtt a padló alá rejtettek és a csata után az elrejtők halála miatt, nem találtak meg többé. A hivatalos helyiségek közé számított a kelet felé következő épület, az ünnepi lakomák színhelye. A háborús pusztítás következtében összeomlott épület pincéjében szinte a teljes étkészlet megmaradt. Egy másik, nagy méretű épület az első nagy csarnok nyugati oldalán emelkedett. Méreteiben, beosztásában az olympiai vendégházhoz hasonlít, valószínűleg ezt a feladatot látta el Gorsiurnban is. Egy nagy központi udvart három oldalon kis szobák fogták körül, az ünnepségeken résztvevő küldöttek elhelyezésére.

Az ünnepségek befejező részére az amphitheatrumban került sor, amely a feltárt szentélyektől és egyéb épületektől északra került elő. Kisebb, tájékozódó kutatástól eltekintve csak légifelvételekről ismerjük helyét és méretét. Egyelőre úgy látszik, ez volt a provincia legnagyobb amphithreatruma.

A szentkerület, felszereltsége, ünnepi csarnokai és nem utolsó sorban a hatalmas amphitheatrum révén nemcsak a császár iránt kötelező, hivatalos áldozat színhelye volt, de a legfontosabb ünnepségek is itt történtek. Ilyenek Róma fennállásának évszázados megemlékezései, kiemelt évfordulók, amelyek mindig nagyszabású játékokhoz kötődtek, mint amilyenek a ludi saeculares voltak (a kőemlékek ismertetésénél sor fog kerülni azokra a sorozatokra, amelyeket a 900-as, az ezerévi és a Septimius Severus-kori ludi saeculares alkalmával állítottak fel). A játékok kevésbe vonzó részéhez tartoztak, különösen a III. század közepétől a keresztényüldözések is: ez az amphitheatrum volt Alsó Pannoni á-ban a vadállatok és a gladiátorok elé vetett mártírok elpusztításának színhelye.

A szentkerület a hivatalos ünnepségeken kívül számos templomban különböző istenségek és vallások kultuszának is helyt adott. Felirat alapján Marcus Aurelius templomáról tudunk, egy másikat Septimius Severus látogatása alakrnából az intercisai szír katonák otthoni istenüknek, Deus Sol Elagabalusnak építettek. Valószínűleg temploma volt a kelta eraviscusoknak is, két felirat is megemlékezik Deus Teutanusról, akinek szentélyében Cernunos reliefje is állhatott. Az egyik templomban Iuppiter szobor feje maradt meg, egy másik templomban Minerva szobortöredéke és egy ezüst Medusa-fej került elő.

A császárkultusz provinciális szentkerületei nem tartoztak a mellettük: lévő - Savaria, Gorsium - városához, hanem közvetlenül a provinciához.

Egyéb szentkerületek

Carnuntum-Pfaffenberg. A carnuntumi legiostábortól keletre emelkedő

Pfaffenbergen több szentélyből és kultikus építményből álló area sacra,

szentkerület állt. Az építkezés valószínűleg Hadrianus alatt kezdődött, de a jelentős emlékek nagy része Marcus Aurelius korából valók és a császár kultuszával álltak kapcsolatban. Felmerült az a feltevés is, hogy ebben a szentkerületben kell Felső Pannoni a császárkultuszának helyszínét látnunk. A gorsiuminál lényegesen szerényebb méretek, a szentkerület funkciójához tartozó építmények (amphitheatrum, szálláshely, étkezőhely, központi oltár hiánya miatt ez a feltevés semmiképpen nem állja meg a helyét. A két pannoniai provincia között igen jelentős volt a rangkülönbség: a három legios Felső Pannoni át volt consuI kormányozta, a Birodalom egyik legfontosabb katonai tartománya volt. Alsó Pannoni a a kicsi és kevéssé jelentős tartományok egyikeként aligha múlhatta felül szomszédját a császárkultusz helyszíne tekintetében.

A szentkerület egyetlen nagyobb szentélye 13,45 x 10.4 méter nagyságú cel­lából és belőle nyíló két kis helyiségből állott. Az aszimmetrikus, a görög­római templom-típustól eltérő építményt elől 19 méter hosszú porticus zárta le. A templomban talált szobortöredékek alapján a capitoliumi triász temploma lehetett, de nem Carnuntum municipiumé.

További épületei: A II. templom egycellás kis építmény, a III. templom Iuppiter kis pódiumos prostylos temploma.

A három templom által két oldalról határolt területen számos oltár-, vagy szobortalapzat és egy nagy alapozás került elő, amely Marcus Aurelius oszlopon álló szobrának adott helyet. Sok oltár- és felirattöredéken I.O.M.K. rövidítés olvasható. Nem zárható ki annak lehetősége, hogy a szentkerület a helyi kelta főisten, a Iuppiterrel azonosított Cernunnos tiszteletét szolgálta.

A szentélykörzetet kelet felől egy 40-42 méter átmérőjű nagyjából körfalas játéktér egészítette ki.

A további szentkerületek egy-egy város belterületén épültek fel és a város kultuszhelyeinek számítottak.

Savaria -lseum

A városi kultuszhelyek között legrangosabb - állapota és helyrállítása következtében - a savariai szentkerület, amelyben az egyiptomi istennő, Isis kultuszát ápolták. A megtalált alapító tábla szerint - amely 83 savariai polgár nevét tartalmazza -, az építkezés 1 88-ban kezdődött és a kerületet a III. század közepén tovább bővítették. A temenos 1955-60 között szinte teljes egészében napvilágra került. A központi szentély relief díszes márványpárkányzata unicumot jelentő homlokzatmegoldást sejttet. A domborműves alakok együttese a császárkultusz és az egyiptomi vallás összefonódásának különleges példája.

A templomkörzet a városból dél felé kivezető Borostyánút mellett, a városközponttól 2000 láb távolságra (600 m) fekszik. Az útra néző porticus mögött hatalmas gránit oszlopsorral két hajóra osztott csarnok magasodott. Ehhez két végén egy-egy taberna-sor csatlakozott. A negyedik oldalon feltehetőleg kerítésfal zárta le a temenost, az insula határát jelentő utca felől.

Az egész insulát elfoglaló Iseum középtengelyében emelkedett a két cellás, prostylos rendszerű podiumtemplom, előterében lesűllyesztett hatalmas oltárral. A szentély homlokzata a diadalívek tömörségéhez hasonlítható.

Carnuntum - Iuppiter Dolichenus szentélykerület

A polgárvárosban. Kerítéssel körülvett szentélykerületben a templom cellája 6,05x5,50 méter nagyságú volt. Feltűnően vastag falai (1,25-1,30 m) magas épületre engednek következtetni.

Carnuntum - keleti kultuszok szentkerülete

A canabae területén. A szentkerület bejárata a körzet keleti oldalán volt. Az északi oldalon K ybele, azaz Magna Mater temploma volt (további két kisebb, meghatározatlan templom szomszédságában. A bejárattól D-re egy fürdő épült, ettől nyugatra a mithraeum és Iuppiter Heliopolitanus temploma. A mithraeumhoz (15xlO m) étkezőhely járult (31xlO m). A templomok közül legnagyobb méretű az Iuppiter Optimus Maximus Heliopolitanus volt, 25 x 13,25 m, amely a mithraeum előteréből nyílt.

Templomok

A városokban, ligetekben épített templomokról - a mithraeumok kivételével -viszonylag keveset tudunk. A görög-római hagyományok érzékelhető ek az aquíncumi kerek templom (tholos) esetében: a kiemelt pódiumon álló templomhoz mintegy 12 lépcső vezetett fel, a kerek cellát tizenötszögű folyosó vette körül. Maga a templom egy fallal körülvett temenosban (udvarban) állott. A 7-8 méter átmérőjű cellában szoborbázis maradt meg. A templomban tisztelt istenségre utalhatnak azok a Venus terrakotta szobrok, amelyek az ásatás során kerültek elő.

Carnuntumban a polgárváros VI. insulájában egy Diana-templomot tart számon a kutatás. Az ókori gyakorlattól eltérően a templom 6x6,8 m. nagyságú cellája két üzlethelyiség között egy porticussal díszített épületben kapott helyet. Kétséges, hogy a kis helyiséget egyáltalában templomnak tekinthetjük-e. A feltevés egy női fejet ábrázoló szobortöredéken alapul, de további bizonyításra vár, hogy valóban Dianát láthatunk-e a töredékben..

Carnuntumban a katonai amphitheatrum vivariumával szemben állt Diana­Nemesis szentélye, déli oldalán apszissal, amelyben a kultuszszobor és több oltár állott.

A keleti kultuszok közül Iuppiter Dolichenus kerítéssel körülvett szentélye Carnuntum polgárvárosában 6,05x5,50 m nagyságú négyszögletes helység volt. 1,25-1,30 m vastag falai magas épületre engednek következtetni. Ennél lényegesen nagyobb szentély került elő az alsópannoniai limes-szakaszon, Vetus Salina (Adony) katonai tábor mellett fekvő vicus területén. A leletekben gazdag templom az előtte lévő porticus-szal együtt 21 x7 méter nagyságú volt.

Lényegesen több adatunk van a mithraeumokról, amelyek Poetovioban, Carnuntumban,  Aquincumban   nagyobb                              számban               kerültek       elő.              E

templomoknak következetesen alkalmazott egységes formája volt. Közülük a Carnuntum polgárvárosában előkerült templom volt a legnagyobb, előterével (pronaos) együtt 39x14 m nagyságú. Az előcsarnokból - a Mithras tisztelet eredetileg barlangokhoz fűződött - lépcsőn lehetett lejutni a 24,50 m hosszú cellába, amelyet két oldalon magas fekvésű pódium határolt. A cella zárófalát a szokásos bikát ölő Mithras isten ábrázolása díszítette. A többi ismert mithreum - a 23 x 10m nagyságú sárpenteli kivételével - lényegesen kisebb közösségek számára készült.

Fürdők

A városi társadalmi élet központjait a forum mellett a közfürdőkjelentették, amelyek a kevésbé jelentős településeken, kisebb katonai táborok területén és a hozzájuk tartozó polgári településen is rendszeresen megtalálhatók. Nagy méretű fürdőt kettőt ismerünk, a két provincia fővárosában, Carnuntumban és A-quincumban.

Carnuntum - Palastruine

A carnuntumi nagy fürdő a polgárvárosban épült. Több mint 40 helyiségből állott, fallal körülvett épület-komplexus volt. Mérete: 143 x 104 méter. Nagysága alapján korábban palotának határozták meg - innen máig használt elnevezése -, de a hasonlók thermák minden jellegzetes helyiségéveI rendelkezett, így eredeti használata felől nem lehetnek kétségeink. úszómedencéje 20x9 méter nagyságú volt, 1,60 vízmélységgel rendelkezett. Egy kisebb, két apszisos medence a keleti oldalon, a főbejárat mellett volt. A bejárat déli oldalán a vetkőző helyiség foglalt helyet és az apodyterium. A nyugati oldalon kapott helyet az apszisos caldarium. Tartózkodási és gazdasági helyiségek az északi és a déli oldalon álltak rendelkezésre. A fürdőtermek közt belső udvar nyílt, nyugati oldalán egy-egy kútfülkével.

Kr. u. 300 körül már nem működő fürdőt átalakították és a felújítás a 308. évi császárkonferenciával hozható összefüggésbe.

A fürdőtől délre, a kerÍtőfalon belül egy 74x32,50 méter nagyságú udvar helyezkedett el, amelyet délről egy 118 méter széles épületkomplexus határolt, a fürdőtől teljesen eltérő helyiségekkel. Ennek legnagyobb egysége egy 36,50x 10,50 méter méretű belső udvar volt 3 építménnyel. Ezek közül kettő nyolcszögű, 4 méteres belső átmérővel, egy kerek építmény 2,50 méter átmérővel. Ertelmezésük különféle: kerek templomok, kultuszhelyek, reprezentációs célúak, vagy a fürdő vízellátását szolgálták. A kerÍtőfal mellett kis helyiségek sorakoznak - ezek talán collegiumokkal hozhatók összefüggésbe. Az U alakú építménytől nyugatra egy 18,60x14 méter nagyságú terem van, amely a collegium fabrum (tűzoltók) gyülekezeti terme (schola) lehetett. Ebben a teremben került elő Faustinianus bázisa 219 augusztus 23 keltezéssel, aki Genius szobrot ajándékozott a carnuntumi tűzoltók kollégiumának.

Aquincum - thermae maiores

Carnuntumban ellentétben Aquincumban a nagy fürdő a legiostáborban volt. Mérete 120x140 méter, a provincia legnagyobb épületeinek egyike. Főbejárata az északi oldalon, a via praetoriáról" a Duna felé vezető főutcáról nyílt. A fürdő északi oldalán, tehát a bejáratnál, hatalmas, belül támpillérekkel tagolt fal övezte a palaestrát, a testgyakorlóteret, a therma észak-déli tengelyére haránt elhelyezésben. E térséget basilica thermarumnak is nevezték: lehetséges, hogy a fő utca túlsó oldalán lévő táborparancsnokság (principia) tőszomszédságában e tér volt a katonai gyülekezőhely, bizonyos ünnepekkor díszszemlére is használták. A palaestra déli oldalán szökőkutas fülkéket befogadó nymphaeum-fal elválasztással szimmetrikus elrendezésű térsor következett, középen fedetlen szabadfürdővel (natatio), két szárnyán egy-egy vetkőző-helyiséggel, a keleti oldalon illemhely is volt. A natatio szélességének megfelelően bontakozott ki a fürdőterek szabványszefŰ sorozata: két oldalmedencés frigidarium, a négy osztatú tepidarium és az oldalmedencékkel bővülő calda-rium. A langyos és a meleg hőmérsékletű fürdőtereket két oldalról praefur-nium-rendszer szolgálta. Az újjáépítések során a frigidarium nyugati medencéjét íves záródásÚfa bővítették. Afrigidarium és a tepidarium csatlakozásánál gőzfürdőket építettek ki. A nyugati oldalon egy natatiot (medencét) is csatoltak a thermákhoz. A vetkőzőket befogadó szárny nyugati oldalán egy önállósított - feltehetően tiszti - balneumot alakítottak ki.

A thermák első periódusa a II. század 2. felére tehető. Többszöri pusztulásból 268-ban elevenedett újjá és bővült ki. Az ekkor állított felirat nevezi thermae maioresnak.

A thermák első feltárásával kezdődött 1778-ban a magyar régészeti kutatás. Schönwisner István, egyetemünk professzora volt az első feltáró.

Theatrum

Színház még nem került elő Pannoniában. Egyetlen adatunk a Szent Quiri­nus-passioban maradt fenn, amely szerint a sirmiumi püspököt Savariában in theatro ítélték halálra. A színház helye ismeretlen. Mint feltételezés felmerült a várostól nyugatra eső domboldal félköríves mélyedése. Természetesen kérdéses, hogy a színházat a római gyakorlattól eltérően, a görög színházakhoz hasonlóan domboldalba építették volna. Az ismert pannoniai amphitheatrumok ezt a feltevést nem erősítik meg.

Amphitheatrumok

A városi élethez hozzátartoztak az amphitheatrumok és a theatrumok. Maradványai alapján a már említett gorsiumin kívül hét amphitheatrumot tartunk számon, kettőt (a polgárváros és a canabae területén) Carnuntumban, kettőt Aquincumban, egyet-egyet Brigetioban, Scarbantiaban és Mursában. Az amphitheatrális játékokhoz kapcsolódó istenségek (Nemes is, Fortuna) oltárai alapján amphitheatrummallehet számolni Savariában és Sisciában. A még fel nem fedezett maradványok és hiányzó feliratos emlékek nem jelentik azt, hogy olyan jelentős városokban, mint Poetovio, Vindobona, Sirmium, ezek az építmények hiányoztak volna.

Aquincum - polgárváros

Körülbelül 100 láb (33 méter) távolságra a polgárváros északi falától építették fel a TI. század közepén a városi amphitheatrumot. A 86,5x75,4 méter tengelyméretű objektum alaprajza csaknem kör alakú volt. A keskeny, 40-50 láb szélességű (14-17 méter) caveáján 6-7 ezer néző foglalhatott helyet. A le­látó üléseit föld feltöltésre helyezték, amelyet két gyűrűfal és a földnyomást megosztó sarkantyúfalak zárták közre. A külső kerítőfal karéja sokszögben megtört és támpillérek erősítették. A város felőli oldalon a lelátó feltöltésébe hagyott belső feljárókon juthattak a látogatók a nézőtérre, amíg az ellenkező oldalon a külső rámpa szolgált e célra. A keleti kapuban az állatok bebocsátására szolgáló carcer-t (ketrecet) képeztek ki. A nyugati kapu mellett kis Nemesis-szentély támaszkodott a cavea-falnak. Az arena ajtajai kis fülkékbe nyíltak. A nyugati kapu közelében nagy, udvaros épület emelkedett, az úgynevezett gladiátor kaszárnya. A feltárások során előkerült sok tetőfedő cserép arra utal, hogy a lelátó egy részét állandó, épített tető védte az esőtől és a tűző naptól.

Aquincum - canabae

A polgárvároshoz hasonlóan a föld-amphitheatrumok típusába tartozott, de alépítményének feltöItésébe 20 boltozott lépcsőzetet alakítottak ki. Tervezése gondosabb, alaprajza mandula alakú, az aréna alakját, az alépítmény sarkantyúfalainak kiosztásrendjét szerkesztés útján jelölték ki. A lelátó hossztengelye 131,8 méter (445 láb) volt, kereszttengelye 108,4 méter (365,5 láb). Az aréna 89,6x66,1 méter (300x222,5 láb). A küzdőtér a Colosseumnál nagyobb. A provinciális amphitheatrumok nagy arénája a katonaság gyakorlótere is volt, a nagy méretet ez indokolja. A .lelátón körülbelül 13 000 néző foglalhatott helyet. A legio II Adiutrix épített Antoninus Pius uralkodása alatt.

Carnuntum - canabae

Az 1. század 2. felében épített fakonstrukciós amphitheatrum amarcomann háborúban, feltehetően 169-ben, elpusztult. Helyén 193 előtt, esetleg 170-180 között, vagy 180 után - C. Domitius Zmaragdus, antiochiai származású városi tanácstag - decurio - sajátköltségén építette fel a kő-amphitheatrumot. Arénáj a 72,2x44,25 méter nagyságú volt, azaz kisebb volt, mint az aquincumi.

Carnuntum - polgárváros

     A II. század közepén épült. Arénája 68x52 méter. Körülbelül 13 néző

befogadására volt alkalmas.

Gorsium

Az amphitheatrum helyét 1982-ben sikerült tisztázni. Föld amphitheatrum volt, a feltárás a délnyugati kapu egy részét és a cavea kisebb szakaszát tárta fel. 2000-ben korábbi légifelvételek új elemzése az amphitheatrum teljes körvonala előkerült. Ennek alapján feltételezhető, hogy ez volt a két Pannonia legnagyobb amphitheatruma.

Lakóházak

Lakóház formákról csak azok a városok esetében beszélhetünk, amelyeknél lakónegyedekben nagyobb, összefüggő feltárások történtek.

Aqumcum ,

Peristylium os forma ritka mindkét városban. Altalánosnak tekinthető a hosszanti, nagy L, illetve nagy T folyosós forma. Ez nem helyi sajátosság, a Birodalom más területein is elterjedt. Az utca felé keskeny oldalával forduló, befelé hosszan elnyúló városi ház, amelynek telkét a szükséglet alakulása szerint fokozatosan építették be. Ez azóta is a városi építkezés egyik jellegzetes típusa - hasonlóképpen a népi építkezésekhez. A polgárváros magánházai csak a II. század végétől épültek kőből. A canabaeban a Severus-korban - tehát a III. század első harmadában a város északi részében egy sor luxus lakás épült, a legio tisztjei, magasabb rangú centuriói számára.

Carnuntum

     A polgárváros lakónegyed insuláiban a házak általában a keskeny-hosszú L

és T folyosós formát követték.

Aquincumban a peristyliumos épületek (3-5) - a canabae tiszti lakásai ­

nemcsak rangjukhoz illő környezetet teremtettek, de - mivel jó részük itáliai eredetű volt, - a házak otthoni környezetüket idézte. Ugyancsak nagyobb igényű házak a canabae 10-11 számú épületei. A 10. típus Gorsium déli negyedében is előfordul, nagy méretben. A hosszú házak általában iparos­kereskedő réteghez tartoztak (7-9), a polgárvárosra jellemzőek. A szabadon álló házak helyiségei részben a nagyobb. szoba köré csoportosultak, szimmetrikusan, vagy kötetlenül, ezek hálószobák, illetve gazdasági rendeltetésűek voltak (12-18).

Paloták

A sirmiumi palota, éppen úgy, mint a gorsiumi és a savariai a későrómai időszak alkotásai, ezekről a későrómai művészet keretében fogunk

megismerkedni. A carnuntumi helytartói palota feltárása még nem tesz lehetővé összefoglaló ismertetést.

Aquincum. Helytartói palota

A legiostábor előtti szigeten, a castrumtól kissé északkeletre épült fel Hadrianus aquincumi helytartóságának időszakában (105-108 között). A 8000 m2 alapterületű, udvaros rendszerű palatium főhomlokzata a Duna. irányába nézett. A folyóparti szárny volt a lakópalota, amely két szintes lehetett. A földszinten két kerek toronnyal lezárt porticus mögött, aközéptengelyben díszes ebédlő (coenatio) kapott helyet, mellette két oldalt apszissal záródó, nyolcszögletű tereket alakítottak ki, amelyeket a mögöttük húzódó folyosóról fűtöttek. Az emeletre valószínűleg a tornyokban elhelyezett lépcsőkön lehetett feljutni a főhomlokzati nyitott galériába. Az udvart délen és keleten porticus övezte. A déli szárny gazdasági célokra épült, de befogadta az őrséget is. Az északi szárnyon elliptikus, kör- és sokszögű terekből álló fürdő volt. A lakószárnyban szinte minden helyiség, a fürdőben is több tér padlóját mozaik borította - az udvari, külső homlokzatokat - falfestmények díszítették. A belső udvarban a császárkultusz pódiumtemploma állott.

Villák

A villa - ókori értelemben - egy-egy birtok lakó és gazdasági épületeinek együttesét jelenti. Cato, Columella a villán belül elkülönítették a birtok gazdasági jellegű épületeit, az istállókat, magtárakat, raktárakat, műhelyeket és a birtokon munkálkodók lakóházait, valamint a tulajdonos rezidenciáját. Az előbbieket villa rusticának, az utóbbit villa urbananak nevezték. A villa e meghatározásából következik, hogy földbirtok - fundus - tartozott hozzá. Fun­dusnak viszont csak akkor nevezték a földterületet, ha villa állt rajta. Az ókori szerzők szerint a villa méreteinek arányban kellett állniuk a hozzá tartozó

fundus méreteivel.

      A villák építésük tekintetében két, típusba sorolhatók:

1.) Peristyliumos villa urbanak. Altalában ezek a nagyobb villák. Az épület közepét nagy belső udvar foglalja el, ezt az udvar felé nyitott folyosó veszi körül. A helyiségek a peristyliumból nyíltak.

      2) Linearis elrendezésű villa urbanak. Belső folyosó, homlokzati porticus

jellemzi őket. A helyiségek elrendezése nem volt kötött.

A villák megoszlása Pannoniában meghatározott gyakorlatra enged következtetni. Az egyes városok területén számos kis és közepes méretű villa­gazdaságot ismerünk. Ezek a város polgárainak birtokai voltak, jelentős részben a leszerelt veteranusok földj ei. A nagybirtokok ezzel szemben általában egy-egy csoportot alkottak. Ezek azok a területek voltak, amelyeket Róma a hódításkor kisajátított, majd gazdag itáliaiaknak adott el - elvben ezek között császári birtokok is lehettek. Ilyen nagybirtok zónák voltak a Fertőtó körzetében, a Balatonfelvidéken, a Mecsek körzetében és a Szerémségben.

Nagybirtokok a Fertőtó vidékén:

Pamdorf = Bruckneudorf

villa urbana: 1500 m2 - freskók, mozaikok, hypocaustum.

villa rustica: horreum, fürdő, lakóépületek

Az IlII. század fordulóján épült, a III. század végén nagyméretű apszi sos terem hozzáépítése történt, mozaikok, freskók.

A II/I1l. század folyamán császári tulajdonban került. Feltehetően Murocinctával azonosítható. A 308-as császártalálkozó egyik feltéte­lezhető színhelye.

Eisenstadt-Kismarton

villa urbana: 1500 m2 - peristílium típus, freskók, mozaik töredékek. villa rustica: fürdő, körítő fal

Nagybirtok a Balatonfelvidéken

     Baláca

             villa urbana: 2400 m2 - peristílium típus, freskók, stukkók, mozaikok

             villa rustica: fürdő, lakóépületek, kettős körítő fal

Mecsek vidéke

     Hosszúhetény

             villa urbana: 1100 m2 - peristílium típus, freskók

     Komló

             villa urbana: 1500 m2 - talán peristílium típus

Baláca

A Nemesvámos határában fekvő nagybirtok nemcsak a legteljesebben feltárt villa Pannoniában, de méreteiben is a legnagyobb. A körülbelül 16 hektáros villagazdaságot szabálytalan négyszögű körítő fal övezte, ezt egy további fal két részre tagolta. Az északi, kisebb területen gazdasági épületek emelkedtek - ez volt tehát a villa rustica -, a déli részben a központi épület körül fürdő. háromhajós basilica, kisebb házak, cryptoporticus tartozott.

A villa urbana - elsősorban a központi épület a lIlII!. század fordulóján nyerte el végleges alakját. A IV. század végéig lakott volt.

Peristyliumos rendszerben épült. Udvarát falfestményes porticus övezte. A nyugati oldalt apszissal záruló, mozaikpadlós tablinum (ebédlő) és konyha zárta le. Az északi szárnyon helyezkedetek el - részben favázas válaszfalakkal tagolt - lakószobák, amelyek hátsó oldalát boltozott, fütőcsatomával ellátott folyosó védte. A déli homlokzaton nyílt az épület bejárata, a mozaikpadlós fogadótér (vestibulum) oldalán. Ez a szárny, amely fűtött volt, fürdő is lehetett. A keleti traktus két mozaikkal ékes termet, valamint egy alápincézett helyiséget fogadott magába. Ezek előtt porticus nyílt a szabadba, nyugati oldalán nyári ebédlővel.

Gazdasági épületek

A különböző gazdasági épületek közül kevés kialakult típusról beszélhetünk. Ezek egyike a horreum, a magtár, amely következetesen hossznégyszögű épület volt, külső oldalán támpillérekkel, belül egyetlen nagy tér a gabona táro-Iására. A városi üzlethelyiségek lehettek a lakóházak utcára néző front ján, ha egy-egy kereskedő üzletéről volt szó, de helyet kaptak az üzletek egy üzletsorban is, ez a tabernae. A bolthelyiséghez, mögötte, raktár lehetett. Aquincumban ismerünk egy macellumot, mészárszéket: ez kis tér közepén álló kerek építmény volt.

DEKORÁCIÓ

Freskó

Az aquincumi helytartói palota freskói

Hadrianus közvetlen hatása alsópannoniai helytartói tevékenysége (106­108), illetve uralkodása (117-138), és pannoniai látogatása (119, vagy 124) idejével hozható összefüggésbe. A helytartói palota Hadrianus-kori falfestészetére ugyanaz a részarányos, táblás beosztás és a kandelláber-minta­díszítés jellemző, mint a villa Hadriána falfestészetére:

Ezt a stílust Hadrianus uralkodásának végén a pompeji 3. stílus továbbélésére utaló impresszionista irányzat váltotta fel. Ennek jegyében készült el a palota legdíszesebb helyiségsora a keleti traktusban. Itt aranysárga, vörös és türkizkék mezők váltakoznak, a mezők közepét falképek foglalták el, emberi és állati alakokkal. Meztelen, vagy hosszú fehér fátylakban burkolt alakok töredékei maradtak meg. Egy Apol/o-töredék az impresszionista stílus legszebb példái közé tartozik. A tudatosan rafinált ábrázolásmód átlagon felüli mester, vagy műhely jelenlétére enged következtetni.

A helytartói palota festésére szerződtetett mester (műhely) munkája végeztével több helyi megrendelésnek tett eleget a városban. Működése a marko- mann háborúk utáni újjáépítés időszakából való.

A mester falképei voltak a Vihar utcai épületben, a Szentlélek téren állódíszes lakóépületben és a polgárváros nagyméretű lakóházában.

Caracalla uralkodása alatt, amikor Pannoni a Inferior két legios provincia lett és Aquincumba magasabb rangú, consulatust-viselt helytartó került, a palotát kibővítették, és belső díszítésében felújították. A hosszú folyosó lábazatának inkrusztációs stílusához, valamint a 46. helyiség nyolcszögletű kazettákkal és körökkel díszített hálómintájához kisázsiai analógiák idézhetők. A keleti hatások a Severus-kori bevándorló orientálisokkal. hozhatók kapcsolatba. A helytartói palota esetében más keleti összefüggések is figyelembe vehetők. Pannonia Inferior első consularis helytartója, L. Alfenus A vitianus, előző állomáshelye Arábia volt, ahová arab származású veje révén rokoni szálak is kötötték.

A 46. helyiség nyolcszögletű kazettás, körökkel átszőtt hálómintája a palotán kívül másutt is előfordul Aquincumban. A polgárvárosi Nemesis­szentélyben, amelynek építése keleti származású, gazdag kereskedőhöz fűződik. Magának a szentélynek is kisázsiai párhuzamai ismertek.

Az aquincumi canabae fürdőjének freskói

A Kiscelli u. IO-ben feltárt fürdő második periódusában (a marcomann háborúk után) a D helyiség freskói maradtak meg. A lábazati töredékek márványutánzó mezőre utalnak, egyes darabokon fehér alapon feketével árnyalt zöld sásminta látható.

Az oldalfal középmezője fehér volt, ebben négyszögű táblák sorakoztak, vörös, zöld sávos kerettel. A táblás beosztástól függetlenül az egész falfelületet zöld levelekkel díszítették, ezek egyesével, hármas csoportokban, vagy laza füzért alkotva a négyszögekben álló stilizált fákhoz kapcsolódnak. Ilyen háromágú fa látható a négyszögek közepébe állított állatalakok mögött. A négyszögek közül a párducos csaknem éppen megmaradt. Egy másikon a tigris alakja rekonstruálható, a harmadikon kékre festett páva látható. A madár megrajzolása jellemző a festőre, fekete kontúrokon belül ferde rácsozással érzékeltette a domború részeket, a madár tollazatát feketével festett hármas pontmotívummal tarkázta.

Ugyanígy díszítették a főalak ruhájának részleteit is. Az íjász arccal jobbra néz, testtel szembefordul, fején vörös fríg sapka, bal vállán széles vörös köpeny, hosszú ujjú zöld felső ruháját fekete hullámvonallal mintázott zsinórozás díszíti, hasonló a zsinórozás sárga, buggyos nadrágján is. A fehér lő sörényét, szügyét, nyakát fekete-barna árnyalással domboritották ki. A vörös, díszes lószerszámot stilizáltan árnyalás nélkül érzékeltették.

A kontraszt-íj, amelyet a férfi kezében tart, ismeretlen a római korban. Hellenisztikus hatásra elterjedt vadászjelenetekben Itáliában és a nyugati provinciákban kapcsolatai a kisázsiai falfestészet felé mutatnak. Ilyen vadászalakot látunk egy dura-europosi mithraeum falán is - ahol az ábrázolás szimbolikus értékű.

A durai mithraeum falfestményeit Rostofzeff a Severus-korra datálta, a kercsi Mithridates katakomba, amélynek márványt utánzó lábazati része és

egyes falmezői egyeznek az aquincumi falképekkel, ugyancsak a III. század első felére tehető.

A canabaeban több olyan épületben került elő a lábazati részben olyan márványutánzás, amely megtévesztésig hasonló a Kiscelli utcai lábazathoz. Ilyenek a helytartói palota egyik helyiségének falfestmény ei, a Laktanya utcában 1950-ben feltárt épületben, a thermae maioresben, Vihar utca 22 számú épületben, a Hunor utca 11 épületben. A lábazatokat a hat épületben kétségtelenül ugyanaz az aquincumi műhely készítette. Ezzel szemben a hat épület főmezőiben lévő alakokat különböző festők készítették, a helytartói palota lebegő alakjait, a Vihar utca és a Hunor úti fejeket és más kéztől valók a Kiscelli úti vadászjelenet is. A festmények kizárólag a tábor és a canabae területéről valók, valószínű, hogy a légiostábor egyik műhelyéhez köthetők.

Az aquincumi festőlakás

A polgárvárosi úgynevezett festőlakás a legkvalitásosabb a két város (polgárváros, canabae) lakóházai között. A kandeláberes, keskeny mezőkre osztott, nagyobb, fehér alapú felületeket virág-girlandok és lebegő madarak díszítették. A nyolc helyiség vörösbarna lábazatán zöld levelű vizicserjék között lépkedő fehér madarak láthatók.

Ba/áca

A marcomann háborúk előtti időben a villák belső díszítéséről a legteljesebb képet a balácai villa alapján alkothatunk magunknak. A háborút követő felújítás során levert és az új padlószint kialakításában felhasznált ITeskótöredékek nagy száma és egyes falfelületek megkísérelhető helyreállítása Pannonia egyik legjobban ismert faldekorációját jelenti. A Nyugat-Pannoniára is jellemző itáliai festési stílusok, a pompeji III., de még inkább a pompeji IV. stílus jutott érvényre a gazdagon dekorált falakon.

A töredékek tanúsága szerint a villa több helyiségét díszítették jó minőségű falfestmények, amelyek közül nagyobb mértékben három volt rekonstruálható.

A sárga-lila szoba alsó, lilás zónáját sárgaszínű növényekkel, liba és kacsa alakokkal díszítették. A sárga középső mezőket keskenyebb kandeláberes sávok választották el, gazdag indadísszel, madarakkal, kecskékkel, architektúrával, ember alakokkal. A középső sárga mezőben rőtvörös nőalak látható. A festett falakat fent tojássoros-fogazatos stukkódíszítmény zárta le.

A fekete szoba fő falát szőlőfürtöt tartó gyermek Dionysos foglalta el, az osztósávok növényi motívumokkal, maszkokkal, párducfejekkel, oroszlánkölykökkel díszesek.

A leggazdagabban dekorált szoba alsó sávja fekete alapon vízimadarakat ábrázolt, fekete alakú volt a középső mezőket tagoló osztósáv is, amelyet kandeláberek, szőlőfürtök, madarak borítottak. A vörös színű középső mezők medalionjaiban csendéletek kaptak helyet. A középzóna felett világoszöld keskeny sáv, fölötte stukkó sor húzódott, amelyhez újabb képszalag követett, a vízi jelenetekben delfinekkel, hippocampusokkal, lebegő sirályokkal, a földi jelenetben vadászat látható, lovakat hajtő alakokkal.

A helyiségek kifestése az I-II. század fordulójára keltezhető, kétségtelenül itáliai mester munkája.

A markomann háborúkat követő periódusban a villa 31. helyiségében fehér alapon mozgalmasan megfestett szüreti jelenet látható, tógába öltözött öregekkel, vöröshajú, fátyolos nőalakokkal, a lugasos szőlőben szüretelő rabszolgákkal. A falfestmény egyes alakjait egyénített vonásokkal örökítették meg, puttószerű maszkok, lebegő, táncoló Menasok, szatírok teszik mozgalmassá a képet. A mennyezetet borító freskók stukkót utánoztak.

A megújított épület freskóinak alkotója nem volt olyan invenciózus mester, mint a korábbi, a képek egy része odavetett. A szakállas, tógás alakok a Severus-kori viseletet elevenítik meg: a festmények a századfordulóra keltezhető ek. A képeken az egyéni jellegre való törekvés itáliai előképek ismeretére vall, éppen úgy, mint a szüreti jelenet megkomponálása is.

A gorsiumi XXIII. épület freskói

A szentkerület nyugati részében, a vendégház (XlV. épület) szomszédságában fekvő, rombuszalakú épület nagy helyiségében a déli falon megmarad a freskó márványutánzatú lábazatának egy része, e fölött a középső falmezőt vékony indával díszített barna oszlopok, ezeket közrefogó vörös csíkok. A mezők felső részében vörös kerem medálionban portrék, amelyek az épület pusztulásakor (Kr. u. 260-ban) a padlóra zuhantak a mennyezet freskójának darabjaival együtt.

A helyiség nyugati falát ajtó, vagy fülke mellett nagyobb képes jelenet díszítette. Zöld leplen heverő férfialak pánsípszerű instrumentummal Endy­mionnal, Seléné holdistennő alvó kedvesével azonosítható. A képet alul stukkópárkány zárta le, amely ornamentális díszítése alapján aquincumi műhelyhez köthető.

Legteljesebben a mennyezetfreskó részlete maradt meg. A koncentrikus körös, levélmintás - a szakirodalomban tapétamintának nevezett ­

mennyezetfreskót vörös szegélyű medalionok díszítik. A megmaradt felületen négy medalion látható - az egész termet feltételezhetően 16 medalion díszíthette. Ezek körül kettő a négy évszakból a Telet (bal felső sarok) és a Tavaszt (jobb alsó kép) örökíti meg. A másik két medalionban lévő fríg sapkás fejek nem tartoznak az évszakok témakörébe, meghatározásuk nem adható meg. A hiányzó portrék közül kettő nyílván a helyiség északi végében a

további két évszakot jelenítette meg. A többi portréról feltételezés sem adható.

Ugyanennek az épületnek további helyiségében előkerült falfestményei között figurális díszítésű nem volt. A tapéta stílus kétféle mintája itt levegősebb. Körkörös minták, stilizált füzérek, levélmotívumok négyzeteket alkotnak, az egyik mintában a négyzetek közepén sárga virágok láthatók.

A falfestésnek ez a stílusa keletről jött, gyökerei a hellenizmusban kereshetők. A stílust általában a III, század 2. felére, sőt a N. századra tartják jellemzőnek. Ez esetben azonban kétségtelen, hogy a III. század első feléből való. Az épület kétségtelenül 260-ban pusztult el (az égésnyomok a freskókon is megállapíthatók voltak), Póczy Klára a keleti elemek megjelenését kisázsiai meste-rek megtelepedésévei hozta összefüggésbe, akik a Severusok idejében tevékenykedtek a fővárosban, de a provincia más városaiban is.

A gorsiumi X épület freskói

Az area sacra központjában, a templom északi oldalán álló épület freskói a II. század közepére jellemzőek. Az egész falfelületet beborító dús lombozatban ágak között ülő madáralakok az aquincumi helytartói palota második periódusában és Balácán is előfordulnak. Ugyanennek az épületnek másik helyiségét jó minőségű pompejivörös festés díszítette, amelyet felül stukkó zárt le. A mennyezetet is stukkó díszítette, ebből egy sárgára festett sasszárny említhető.

A gorsiumi XL. épület freskói

      Az area sacra ünnepségeinek ebédlő termének freskói a tapéta mintát

követik, a négyzetes háló kereszteződéseiben bronz. edények képei jelennek meg. A freskók restaurálása még nem történt meg. Az épület északkeleti sarkánál feltárt kis helyiség folyamatban lévő feltárása során az oldalfalakat és a mennyezetet díszítő freskómaradványok kerültek elő. Ezek között is a négy évszak portréinak részletei, a Nyár portréja mellett elsősorban egy nagy méretű és csaknem teljesen megmaradt Venus ábrázolás említésre méltó.

Brigetioi szobafreskói

Egy ismeretlen rendeltetésű, a III. század elején lebontott épület egyik helyiségének belső dekorációja egyedülálló a pannoniai falfestészet emlékei között.

A márványutánzatú lábazati rész fölött sárga és vörös falmezőket mitológiai jelenetek díszítették: Mars és Rhea Silvia, az embert formálóPrometheus, Hercules és Hesione, Danae és Perseus, Paris ítélete, Venus és Adonis, Apollo és Daphne, Daedalus és lcarus, jelenet valamelyik keleti kultuszból. Egy további kép a trójai háborúra vonatkozhat, egy másik meghatározhatatlan mitológiai jelenetet elevenít meg.

A képes mezőket felül stukkósor zárta le, e felett fekete alapon széles fríz húzódott, a hosszú falakon a kentaurok csatájávai, a keskeny falakon tengeri menettel. A frízt a mennyezetnél festett stukkósor zárta le. A dongaboltozatot körök és díszített növényi díszítés borította, amelyet festett emblémák szakítottak meg. Egyikükben Ganymedes elrablása látható. A két keskeny falat a stukkósor fölött a dongaboltozathoz igazodó félköríves lunetta díszítette, középen egy-egy ékszeres ládika ábrázolásával.

lVyugatpannoniaivárosokfal.freskói

A belső dekorációra az itáliai stílusok maradéktalan érvényesülése jellemző. Feltárások hiányában kiemelkedő értékű maradványokat egyik városban sem ismerünk. Ismert részletek:

       Poetovio: Lilás, márványinkrusztációs lábazatok, a középmezőbe

            hosszúcsőrű madarak, vízinövények közt.

     Savaria: Sávokkalosztott képes mezőben férfialak sárga edények között.

     E falképek a III. pompeji stílus színeit és könnyed dekorációs elemeit

érzékeltetik, amelyek azonban általában a IV. stílussal keverten jelentkeznek.

A vindobonai principia freskói

A Judenplatzon előkerült kvalitásos freskómaraványok közt architektonikus részletek, továbbá kékesfekete háttér előtt sárga színekkel megelevenített alakok említhetők, amelyek részben Vulcanus (Héphaistos) kovácsműhelyét ábrázolják. Egy másik töredéken lovát vezető kék köpenyes ifjú látható.

Stukkó

lVyugat-pannoniai városok stukkói

A falképeket keretező stukkók az itáliai-pompeji falfestészet hasonló architektonikus elemeinek utánzásai, ugyanakkor szoros kapcsolatban álltak a helyiségek belső dekorációjával.

A csúcshegyi villa stukkói

A caldarium apszisát és a téglalapalakú helyiség egyik falát, a mennyezeteket stukkók díszítették.   A keretező párkányok már nem

rekonstruálhatók, a kazettás mennyezetdíszítés ível oldalú hatszögekből és ezekhez csatlakozó körökből állott. A caldarium egyes falfelületeit plasztikus emberi alakokkal, madarakkal, növényekkel díszítették. Az emberi alakok körülbelül egy méter magasak lehettek. Az elágazó szőlőmintás festés a szoba egyik felét teljesen elborította. A levelek közt madarak ültek, a stukkó talán szüreti jelenetet ábrázolt.

Mozaikok

A római művészetnek ez az ága fejezi ki leghívebben Pannonia művészeti függőségét a birodalmi művészettől. A zordabb éghajlat nemcsak jól fűthető helyiségekkel felelt meg a helyi igényeknek, de a hideggel szemben semleges padlóval is. A mozaikpadló nem tartozott ezek közé. Itáliában, a déli tartományokban jótétemény volt nyári forróságban a hűvös padló, Aquincumban ősztől tavaszig bizonyára szőnyeggel fedték ezeket a műalkotásokat.

Poetovio

A Zgomji Breg részen a múlt század végén kiásott palotaszerű - talán Ammianus Marcellinus által említett palatium extra muros - helyiségsorát különlegesen gazdag polikróm mozaikok díszítették, egyikükön medaillonba foglalva Europa elrablása látható.

Savaria

A városközpont valamelyik épület, esetleg a capitoliumi templomot díszítette az a kora-Antoninuskori fekete-fehér mozaik, amelyet a székesegyház építésekor, 1791-ben találtak és ugyanakkor szét is vertek. A helyszínen készült méretarányos rajz itáliai, esetleg aquileiai mester munkájára enged következtetni. A padló négyzetes beosztása az Antoninusok alatt vált általánossá.

Köztársaság u. 14-16. Hatszögű keretben igen változatos (egyetlen esetben sem ismétlődő) belső díszítmények (négy és hatszirmú stilizált növények, sakktábla, kereszt, fonal, pelta, stb.). Mérete 2,80x4 m. Fekete vonalak fehér lapon, vörös és zöld színek. A II. század második fele (Kiss, 28-29, Nr. 25).

Köztársaság út 6. Geometrikusdíszítésű, 9 négyszögletes mező, a sarkokban kis négyzetek kereszt alakú díszítésseI, közöttük téglalapok, felül-alulfekvő, jobb_baloldalt álló x-ekkel. A középső nagyobb mező, a sarkok díszítése ­élére állított négyzet, amelyet kereszt oszt fel - kinagyítva. A fehér és fekete mellett vörös és sárga színt használtak. III. századi.

Carnuntum

Kentaurok harca. A Lapitákkal folytatott harc jelenete, III. század.

     Polgárváros, 1. ház. A nyugati mozaik 4,2x4,7 m méretű. Középmezője

nagyrészt elpusztult. A keret szalagfonatok közt pelta díszítésű, vörös, fehér, sárga, zöld színekben. A keleti mozaik kis töredékekben maradt meg (a legnagyobb 50x50 cm), geometrikus díszű, élére állított négyszögekkel, közepükben kör és kereszt.

Aquincum

A helytartói palota mozaikjai. A mozaikok egyszerű, geometrikus mintákkal az itáliai stílus legkorábbi előforduIásai Pannonia északkeleti részében. Itáliai művészeti hagyományokat folytató mesterek készítményeinek tekinthetők. A Severus-korban a korai mozaikok_t hellenisztikus jellegű polikróm alkotások egészítették ki. A 63. helyiség töredékesen megmaradt mozaikján sás között delfin piros hallal, vízinövények közt színes tollazatú kacsa, pontyot kergető kardoITÚ hal, stilizált kagyló - tengeri jelenetre engednek következtetni.

A canabaeban a "Hercules villa", azaz helyesen a Meggyfa utcai ház egyedülállóan gazdag mozaik együttesévei emelkedik ki a Severus-kori építkezések közül. A Hercules-Nessos párharcát megörökítő jelenet eleven táj képi hátterével a legjobb pannoniai mozaikok egyike, témájával és kivitelével a hellenizmus valamelyik nagyhatású festményére vezethető vissza. A ház déli végét lezáró apszisos helyiség mozaikja töredékesen maradt meg. Az apszis szőlőlugasában a tigris mellett valószínűleg Dionysos állott, a szoba nyugati oldalán nyíló ajtó előtt szárnyas Eros látható, amint a feléje lépkedő tigrisnek szőlőfürtöt nyújt. A fölötte lévő képes mezőben az alakok csak övön alul maradtak meg. Bunkója alapján egyikük a részeg Hercules lehetett, a jelenet dionysosi thiassost örökített meg. A villa technikailag is kitűnő mozaikjai a mértéktartó helytartói palotabeliekkel szemben feltűnően változatosak és szín-gazdagok. Készítésük között legföljebb egy-két évtized lehetett.

      A polgárvárosban a ll. század végén és a lll. század elején több jelentős

mozaik készült.

      A birkózójelenetes mozaik az úgynevezett nagy lakóház fürdőjében fehér­

fekete színeivel itáliai hatásokat mutat.

Dirke bűnhődése egy másik házban a nagy mozaik középső mezőjében vörös, sárga, kék, szürke színeivel a hellenizmus örökségének derűsebb levegőjét árasztja. A mozaik-művészet és a falfestészet szerves összefüggése ritkán érzékelhető oly tisztán és művészi színvonalon, mint ezen a mozaikon.

Baláca

A 31. helyiség szüreti jelenetes freskói mellett nagyméretű mozaikja miatt is fontos. Az apszis vörös kövekből kirakott kétfülű kantharos, a terem padlójának közepén ágon ülő, szembenéző fácán pár látható.

A 20. helyiség az épület tengelyében a mozaik kiterjedt az apszis területére is. Ennek középrészén, kisebb félkörben élénkzöld leveles ágon, piros virágok között madár ül, nyakára kötött piros szalaggal. A tennet borító geometrikus mintájú mozik közepén elhelyezett jelenet a későbbi pusztítás miatt felismerhetetlen.

      A 8. helyiség mozaikja ezeknél egyszerűbb. Fehér-fekete színű, négyzetes

hálózatát a szegélyen egymásnak ellentétesen fordított félkörök alkotják.

      A padlók kora Ca 10. helyiségét is ide számítva) a IlIIll. század fordulójára

tehető, valószínűleg északitáliai mesternek tulajdonítható.

PLASZTIKA

A plasztika Pannoniában

Az építészettel összefüggő belső dekoráció, a freskók, stukkók, mozaikok eleve közpénzeken épült palotákat, templomokat, a konnányzat, a városok hivatalos helyiségeit, továbbá a villa urbanák fényűző helyiségeit és a városok gazdag polgárainak, a hadsereg tisztikarának otthonait díszítették. Ezek száma összességükben sem volt nagy, így .helyi műhelyek, a provinciákban gyökeret vert mesterek nem voltak, legföljebb rövid időszakokra, egy_egy nagy fellendülés éveire telepedtek meg a provinciában. A kis számú kivételek számára általában egy-egy legio adott munkát.

Más volt a helyzet a plasztikai alkotásokkal. Ezek minden társadalmi réteget érintettek. A sírkövek óriási tömege arra mutat, hogy az I-III. században a síremlék-állítás széles körben elterjedt és azt egyszerűbb emberek is megengedhették maguknak. Hasonló volt a helyzet a vallási élethez kapcsolódó tárgyakkal, oltárokkal, istenszobrokkal, kegytárgyakkal, kultikus jelentésű felszerelésekkel, edényekkel, amulettekkel. A széleskörű elterjedés igen széleskörű minőségi különbségekben jelentkezett. Ahhoz, hogy valaki az isten/istenek jóakaratát megszerezze, az isten kedvezését meghálálja, a legszegényebb páriánk is kultusz-szoborra, larariumra. volt szüksége lakásában, és ha fogadalmat tett, annak feltételeit állnia kellett. A kegytárgyaknak nagy része művészi igények nélkül készült olcsó tömegcikk, rosszminőségű homokkő oltár, gyatra szobor, relief. A tehetősebbeket és a gazdagokat vallási vonatkozásban a minőség, a drága kő, a szép faragás, a neves nagy műhelyekben készült alkotások különböztették meg a köznéptől. A plasztikában jut legteljesebben szóhoz a helyi társadalom kultúrája, igénye, igényessége, sokfélesége.

Válogatás

A pannoniai építészetről, a freskókról és a mozaikokról elmondottakat még - nem túl sok - nem említettel lehetne kiegészíteni. A kőfaragás anyaga azonban egymagában akár egy egész félév tárgya lehetne. Ugyanez mondható el a bronz szobrokra. Mivel mindkettőre együttesen 1-2 óra áll rendelkezésre, csak erős válogatással tekinthetjük át a legfontosabb emlékeket, elsősorban

a templomok anyagát,

a városokhoz, katonai táborokhoz és ezek épületeihez kötődő anyagot, a házioltárok - larariumok - anyagát

a mitológiai emlékeket,

a sírköveket

Templomok

A gorsiumi area sacra plasztikája

Az area sacra nagy csarnokainak falait a középkorban - legalább az alapfalakig, egyes helyeken teljesen - kiszedték és Székesfehérvárra hurcolták. De már ezt megel9zően, a 260. évi pusztulás után a kőanyag jelentős részét Intercisába vitték. Igy a szentkerület díszítéséből alig maradt valami a romok között. Helyükön csak a forumot északról lezáró fal két nymphaeumának reliefjeit találta a feltárás, mindkettő a díszkút medencéjébe zuhant. A két dombormű a medencébe ömlő víz keretét alkotta. A nyugati nyphaeumon két viziistenség látható, sással kezükben, a keletin egy viziistenség ül párnákon, ugyancsak sással kezében. Mindkét esetben az istenek lefelé fordított korsóból öntik az általuk megszentelt vizet a kis medencébe.

A legfontosabb plasztikai emlékek közé számíthatjuk azt a három relief­sorozatot, amely, amelyet -Barkóczi László elemzései alapján - a Birodalom három nagy évfordulójára készítettek és állítottak fel a nagy csarnokokban. A három évforduló Róma fennállásának 900. és 1000. évfordulója 147_ben és 248-ban, illetve Septimius Severus évszázados játékai (ludi saeculares) 204­ben. Az első sorozat Antoninus Pius uralkodása alatt készült, és mint a birodalmi propaganda az ekkor vert pénzek hátlapjain is, a görög és római mitológia különböző jeleneinek megelevenítésévei emlékezett meg a múltról. Az idő_ben második sorozat Herculés legendájának egyes történeteit ábrázolta, annak a Herculesnek, akit Septimius Severus, mint szülővárosának, Lecis Magnanak védőistenét, különös tiszteletben részesítette. A harmadik sorozat Philippus Arabs uralkodása alatt megelégedett állatküzdelmek bemutatásával. A kőemlékek nagy részét Intercisába hurcolták, de egyes darabjai Székesfehérvárra kerültek, néhány Gorsiumban került elő.

A szentkerület területén álló templomok kultusz szobrai közül kevés került elő a feltárás területén, az lntercisába hurcolt kőemlékanyagban lévő szobrok gorsiumi eredete egyelőre bizonytalan. Feltételezhető, hogy az ülő Iunot ábrázoló fél ember nagyságú szobor Gorsium háromcellás (capitoliumi) templomából (XLII. épület) való, ahol egy fél ember nagyságú Iuppiter-fej került elő. Silvanus szentélyét két egyszerű kis szobor díszítette. Ezeknél lényegesen kvalitásosabb egy istennő szobor (Fortuna), amely a nyugati városfalba beépített kőanyagban került elő.

Az area sacra területén előkerült bronz szobrok jelentős része egy-egy kultuszhellyel hozható kapcsolatba. Ilyen a XVII. számú pódium-templom, amelynek inventáriumához tartozott két kvalitásos Venus szobor, egy kisebb méretű Luna, továbbá egy Sabaziost megjelenítő szobor. Ugyancsak a szentkerület területén került elő egy oroszlánt, vagy kutyát ábrázoló bronz szobor, amely éppen úgy rúdra erősíthető volt, mint a Sabazios szobor: feltehetően összetartoztak és körmeneti felvonulásokon vitték őket. Egy harmadik Venus szobor az 1. épület feltárása során került elő. Egyelőre nem

dönthető el, hogy a II. századnál nem későbbi alkotás a helytartói palota (1. épület) díszei közé tartozott-e, vagy a palotát megelőző kor emléke (C. épület).

A camuntumi Pfaffenberg plasztikája

A szentkerületben nagy mennyiségű szobortöredék került elő. A WIII. század fordulójáról való a templom Iuppiter-feje, Iuno és Minerva szobrainak részletei.

Capitoliumi templomok plasztikája

Bár nem szükségszerű feltételeznünk, hogy minden municipium rangú városnak volt capitoliumi temploma, tehát összességében 25 capitoliumi templommal számolhatnánk Pannoniában, az ismert emlékek száma aránytalanul kevés.

Aquae I asae

A Drávától délre az egyetlen város, ahol a templom arányairól és színvonaláról egy monumentális Minerva-szobor alapján alkothatunk fogalmat magunknak.

Savaria

A templom helyét és építészeti maradványait nem ismerjük. Különböző lelőhelyeik ellenére nem látszik vitathatónak, hogy az előkerült hatalmas Iuppiter, Iuno és Minerva torzók eredetileg a capitoliumi templom szentélyében állhattak. Az ülő istenségeket nemcsak stiláris, de időbeli különbség is elválasztja egymástól. Iuppiter és Iuno töredékei az IlII. század fordulóján keletkezhettek. A dekoratívabb Minerva legkésőbb a II. század első negyedében. A szobrok mesterei itáliai ak, esetleg rómaiak lehettek. Ugyanebbe a körbe tartozik a különbözőképpen értelmezett hexagon, a provincia kőfaragásának egyik kiemelkedő értékű, Traianus-Hadrianus-kori alkotása.

Scarbantia

Nemcsak a három fülkére tagolt capitoliumi templom került elő, de monumentális ülőszobrai is. Iuppiter három mét_mél magasabb, Iuno és Minerva szobra elérte a 2,60 métert. Róma capitoliumi templomának oromzati alakjai után készültek. Alkotójuk bizonyosan Rómából hívott művész lehetett. A szoborcsoporttal együtt előkerült, azonos léptékű császárszobor hajviselete és a templomban talált IMP ANTO A VG P bélyeges téglák alapján a szobrok készítése és a templom kialakítása Antoninus Pius uralkodásának idejére, a n. század közepére tehető.

Templomok plasztikai alkotásai

     Az I. században alapított nyugat-pannóniai városok művészi emlékeiből

nagyobb ásatások hiányában keveset tudunk.

Aquae Jasae - nymphaeum

Egyedül itt maradt meg nagyobb kompozició: fehérmárvány reliefek, ame­lyeken nymphák, hippocampusok, geniusok, herosok között Europa elrablása és Amphitrité ábrázolások noricumi hatásra engednek következtetni.

Poetovio.

A marcomann háborúk után a régi város peremén, a Vicus F ortunae területén nagyobb szentélykerület alakult ki, két mithraeum, Vulcanus-Venus és Fortuna szentélyeivel, távolabb Nutrices Augustae, Magna Mater és Jsis temp­lomokkal. A Mithras-kultusz számos emléke helyi készítmény volt. Közülük

szokatlan elevensége miatt Transitus és a Nutrices reliefjei emelhetők ki. A Mithras-ábrázolásokban klasszikus és orientális hatások mellett markáns új helyi vonások is érvényre jutottak. A lll. mithraeum a Zgomje Breg vi11anegyedben került elő. Kiemelkedő benne a Helius-Gallienus ábrázolás.

Savaria -lseum

Az oszlopokon nyugvó, finoman tagolt architrav frizt felül kantharosos szőlőindák zárták le. Gazdagon faragott volt az architráv fríz alsó, a bejárat fölötti felülete is: Az oszlopokon nyugvó, finoman tagolt architrav frizt felül kantharosos szőlőindák zárták le. Gazdagon faragott volt az architráv fríz alsó, a bejárat fölötti felülete is: szeleket ábrázoló pufók arcok láthatók a szögletekben, szelet fújva a középen elhelyezett növényi díszek felé. Az architráv fríz fölött mélységében is dúsan tagolt osztópárkány feküdt, tojássor, cseppsor, lótus-kötegek zárták le az erősen mélyülő felületet. Az osztópárkány fölött helyezkedett el a 9 méter hosszú, 7 részre tagolt párkányzati jelenetes fríz, a homlokzatot tartó négy oszlop ritmusának megfelelően négy kissé előreugró bázissal és ezek között három hosszanti mezővel. Az utóbbiak között a középsőt a két soros főfelirat foglalta el, amely töredékesen maradt meg. A feliratos mezőt határoló két bázison egy-egy pálmát és koszorút tartó Victoria helyezkedett el. A két hosszanti mező egyikén a Sothis kutyán lovagló lsis látható, a másik a szertartásra Anubis maszkjába öltözött isis-papot örökítette meg. Az egyik sarokpi11éren Mars, ugyanannak oldallapján a bunkójára támaszkodó Hercules látható. A reliefek különböző képességű és ízlésű mesterektől származtak. A bázisok fülkéiben elhelyezett alakok plasztikai szempontból jól formáltak, Victoria közel áll a kerek plasztikai formaadáshoz. A reliefek másik csoportja lapos domborművekből áll. Az lsis-Sothis figurákban a nyugat-pannóniai művészet klasszikus tradíciói élnek tovább. Fortuna frontális alakja, vonalas fogalmazása már későantik törekvéseket éreztet.

Savaria dolichenum

Az lseumban folyó kőfaragó munkák több savariai faragványon is nyomon követhetők. Elsősorban a Dolichenus-kultuszhoz kapcsolódó kövek állnak közel az lseum-reliefekhez. E IIIIn. századi faragványok feltételezhetően a még elő nem került dolichenumhoz tartózhattak.

Aquincum canabae

A város déli negyedének valamelyik szentélyében állt Róma istennő trónuson ülő mészkőszobra. Az Antoninusok korában készült. A mintaképetjól visszaadó kontraposztos lábtartással, valamint a jobb lábra feszülő köpeny finom vonalú redőzésévei nem áll összhangban az oszlopszerű, magas derék és a felső ruha sablonos kezelése.

Mithraeumok.

     A provinciális Mithras-kultusz központja Poetovio volt - újabb feltevések

szerint az egész Birodalomban Poetovionak kiemelkedő szerepe volt.

Az aquincumi mithraeumok közül művészi értékben a Synphorus­mithraeum emelkedik ki, amelynek Róma városi mintákra utaló kultuszszobra a Severus-kor átmeneti stílusában fogant meg.

       A sárkeszi mithraeum kultuszképe ennél korábbi, az itáliai-nyugatpannóniai

típus jegyeit viseli magán.

lntercisában nem került elő mithraeum, de a kultuszkép, amelyet másodlagosan, egy IV. századi sírba építve találtak, a legkvalitásosabb Mithras emlékek közé tartozik, a pannoniai római művészet egyik kimagasló alkotása. Stílusa alapján a sirmiumi műhelyhez köthető. A mithraeum hiánya, a másodlagos felhasználás alapján lehetséges, hogy a kő eredetileg máshol állhatott, feltételezhetően Gorsiumban, ahonnan számos más faragott kővel a táborhelyreállítás számára szállították Intercisába.

Dolichenumok

     A kultusz legfontosabb tárgyi emléki közé tartóznak a Dunakömlődön talált

Dolichenus-háromszög. Templom egyelőre nem került elő..

Vetus Salinában (Adony)

A katonai tábor mellett előkerült dolichenum inventariumához néhány gyönge minőségű helyi készítmény mellett az egyik Victoria bronzszobrocskája mellett egy sas, egy ló és különösen a kerek Sol-relief jó műhelyre engednek következtetni.

Városok plasztikai alkotásai

Savaria

A késő hadrianusi és antoninusi művészeti irányzatok változásának idejéből kiemelkedik Aelius Caesar monumentális portréja. Az itáliából behívott mesterek a hivatalos megrendeléseken kívül néhány jó kvalitású alkotást hagytak maguk után, amelyek egyaránt kifejezésre juttatják a polgárok lehetőségeit és igényességét. Ilyen alkotások a II. század elején C. Sempronius Marcellus síremléke, vagy a Jákon előkerült töredék Heléna ábrázolással. A marcomann háborúk utáni korszak meghatározó műhelye az lseum plasztikai díszeit előállító műhely volt. A feltételezett Dolichenum faragványai mellett ezzel a műhellyel hozható kapcsolatban a WIll. század fordulóján egy fehér márvány Bacchus szobortöredék. Az isten kétfülű edényt tart kezében.

Scarbantia

A capitoliumi templom monumentális emlékeinél lényegesen korábbi itáliai, illetve noricumi mesterekre utaló emlékek közé tartozik C. Sextilius Senecio márvány síremléke, vagy a város környékén megtelepedett új birtokosok, veteránusok sírkövei: Petronius Rufus és Ti. Iulius Rufus borbolyai-walbers-dorfi azonos mestertől származó sztéléi.

Carnuntum-canabae

Kiemelkedő jelentőségű alkotások: Hercules. Karcsú márvány szobor, a principia 2. udvarát körülvevő helyiségsorban került elő. Valószínűleg polykleitosi hatásra dolgozó virunumi mester műve a II. században. Iuppiter ülő szobortöredéke, villámcsóvával ölében. Itt, a fűtőcsatornából került elő más szobrokkal. Klasszikus görög minta után készült. Táncoló bacchánsnő márvány torzója közelebbi helyhez nem köthető. Claudius-kori életnagyságú férfifej a carnuntumi nagyplasztika egyik kiemelkedő darabja. Athena­Parthenos-fej, bronz. Pheidias művének római kori kicsinyített, egyszerűsített utánzata. Imádkozó ifjú, Kr.e. 440 tájára tehető görög eredetire megy vissza.

Carnuntum-polgárváros

A Palastruine legjelentősebb szobrászati emléke a lIlIII. száza fordulójáról a sárga márványból készült Dionysos-torzó, valószínűleg virunumi mester munkája. A nagy fürdő déli szárnyában került elő egy Genius márvány torzója, valamint Faustinianus említett oltára.

Az aquincumi helytartói palota plasztikája

A kevéssé ismert II. századi szobrok közé tartozik a Táncoló szatír kisbronz szobra, amely római másolatokon keresztül Antiphilos festményéig vezethető vissza, műhelye azonban nem határozható meg. A Caracalla-kori építkezések idejéből való Nemesis Augusta szobra, a Severus-kori klasszicizáló stílus szerényebb igényű képviselője, távoli rokonságban áll a rhamnosi és smymai kultuszszobrokkal. A palota további, kevésbé kvalitásos anyagához tartozik egy emberméretnél nagyobb császárszobor. A márványt és részletekbe menő kidolgozást kívánó alkotás mészkőben történt megalkozása nem járt sikerrel.

Aquincum-környéki villák plasztikái

A Szépvölgyi úti helytartói villa szobrászati emlékeiből legjelentősebb Iuppiter- Teutanusnak szentelt fogadalmi oszlop, tetején az isten szobrával, valamint a kis Hercules bronz szobor, amely a pergamoni művészet körében készült Herakles-ciklus Hippolita-jelenetes csoportjának antoninus-kori másolataként határozható meg. - A szemlőhegyi villa Ruhás nő szobra csaknem életnagyságú, a III. századi útkeresés példája. A mélyebben árkolt felső köpeny szobrászati kezelésével ellentétben az alsó ruha redőzését festői eszközökkel bemélyített vonalak jelzik.

Aquincum-polgárváros

M. Aurelius Pompeius házából két Minerva mellkép és egy márvány fej említhető. Eredeti helyét nem ismerjük az Országház alapozása során előkerült a legszebb, nem helyben készült márványfej, amely egy Hygieia szoborhoz tartózhatott: a Kr.e. IV. századból való.

Gorsium

A szentkerület területére koncentrálódó ások miatt viszonylag keveset tudunk a városhoz tartozó plasztikai alkotásokról. Ezek között legjelentősebb az area sacratól keletre fekvő városnegyedben előkert bronz Apis bika szobor, amely Kr.U. 1. századból, vagy a II. század első feléből való és itáliai műhely különösen szép alkotása. A Gorsiumban működő, jelentős keleti hatásokat mutató kőfaragó műhelyhez köthetők azok az aediculák, amelyek töredékei jelentős számban a nyugati városfal alapzatába építve kerültek elő.

Larariumok

A házi istenek szentélyei a lakás e célra kialakított részében.

Nagydém.

     Lar szobra. Az augustusi udvari művészethez köthető. Alighanem délitáliai

műhelyhez köthető.

     Apollo szobra. Hellenisztikus alkotás, amely a Balkánon, vagy ugyancsak

Dél-Itáliában készülhetett Augustus alatt, esetleg az I. század 1. felében.

     Bronz korsó. Fülének díszítése alapján a II. század elején valamelyik galliai

műhelyből került ki.

     Mécses. Egyszerű formájú, az I. század végén és a II. század elején elterjedt

bronzmécses típushoz sorolható.

     Mécses nubiai rabszolgafejjel. Az Alexandriára visszamenő típust a II.

században Galliában is készítették.

     Bronz serpenyő. A lararium legkésőbbi darabja, a II. század közepéről való.

Tamási

A lararium az 1. század végéről való. Talán ugyanahhoz a vi1láhoztartozott egy Minerva szobor a II. század középső harmadából. Virunumi, esetleg itáliai mester munkája. A hellenisztikus mintaképek után készült szobrot az Antoninusok korának archaizáló stílusában öntötték formába.

Concordia ülő szobra. Az együttes leglátványosabb darabja. Vespasianus korában készült. Száraz és részleteiben egyenetlen alkotás, északitáliai, vagy raetiai műhelyből való.

Neptunus, vagy Iuppiter. Hellenisztikus jellegű, jó itáliai műhely munkája. Bronz kancsó. Női maszk díszítéssei ugyancsak itáliai eredetű.

Sárszentkilós

A lararium ismeretlen vi1lából, vagy épületből való. Lehetséges, hogy ugyanonnan, ahol a különleges bennszülött női sírszobrok is álltak - esetleg egy kelta arisztokrata család házában. A sírszobrok a II. század közepéről valók, a lalrarium sem korábbi ennél. A szobrok közül a Mercurius a legsikerültebb, de valószínű, hogy ez is pannoniai műhelyből került ki. A Venus és a Minerva gyönge helyi alkotások.

Mitológia

A görög és a római mitológiai emlékek hangsúlyos része templomokból, kultikus helyekről valók. Mind jelentőségükben, mind számukban kényegesen szerényebbek a síremlékek mitológiai vonatkozású ábrázolásai, amelyek természetüktől fogva elsősorban olyan jeleneteket örökítettek meg, amelyek a halállal, a túlvilági élettel álltak kapcsolatban, esetleg a halálból való visszatérés reményét ápolták. Pannoniában az ismert mitológiai emlékek megosztása egészen más képet mutat. Ennek oka részben a templomok külső és belső díszítésének hiánya, részben a császárkori mitológiai szegényebb volta. A hallatlanul gazdag görög örökség, már a császárkorban Itáliában is egyszerűsödött, új hangsúlyokat kapott. Igy természetes, hogy Pannoniában a sírkövek mitológiai ábrázolásaira helyeződött a hangsúly.

Az intrcisai kő emlékek problematikája

A pannoniai római kőemlékek egyik legnagyobb számú és legjelentősebb csoportja Intercisában került elö, köztük a mitológiai domborművek legnagyobb csoportja, számos tógába öltözött férfi szobra, kvalitásos portrék. Amíg a pannoniai segédcsapatok táboraiban átlagosan 20-30 köemlék, 10-15 felirat került elő, Intercisából 500-nál több kőemléket tartunk számon, 244 feliratot, többet, mint Savariában, Scarbantiában, Sisciában és Sirmiumban együttvéve. Nyilvánvaló, hogy a kőemlékek jelentős hányada eredetileg nem lntercisában került felállításra, valamikor a IV. század előtt máshonnan szállították oda őket. Erre mutat a kőanyag összetétele is. lntercisában egészen szerény kelta-bennszülött települést ismerünk, mégis több bennszülött kőemléket tartunk itt számon, mint az egész eraviscus civitas területén. A zárt szír közösség szír vallásosságával sehogy sem egyeztethetőek a görög és a római mitológia nagyszámú darabjai. Ezek - ellentétben. Erdélyi Gizella megállapításával, aki a nagyjából azonos méretü kőemlékeket intercisai sírépítmények részeinek tekintette, Sempeter példájára - egy, vagy több épület belső díszítésére szolgáltak, bizonyosan nem Intereisában.

A kérdés megoldása Barkóczi László elemzésének köszönhető, aki tételesen megcáfolta a korábbi kutatásnak azt a tételéit, amely szerint az intercisai faragványok aquincumi műhelyekben készültek. Kimutatta a gorsiumi és az intercisai faragványok szoros kapcsolatát, azonos műhelyből való származását. Ugyanő mutatott rá arra is, hogy a gorsiumi mitológiai kövek párdarabjai lntercisában kerültek elő. A nagy kőszálIítás - a bennszülött faragványokhoz hasonlóan - nagy többségben Intercisa mögöttes területéről valók. A mitológiai kövek, szobrok, feliratok a 260-ban elpusztult Gorsium maradványainak tekinthetők, ezeket a limes mentén elpusztult katonai tábor újjáépítésére szállították lntercisába.

A nagyszámú intereisai mitológiai kőemlékek, valamint Gorsium hasonló témájú faragványai eredetileg az area sacra nagy csarnokainak belső díszítésére szolgáltak. Barkóczi László a kőemlékek stílusa és tematikája alapján időben három csoportot különített el. Az egyikbe sorolta a trójai háborúval kapcsolatos faragványokat, a másikba elsősorban Hercules tevékenységével foglalkozó köveket, míg a harmadik csoportba vadászjelenetes kövek kerültek.

Az első csoporthoz tartozó kövek értelmezéséhez Antoninus Pius 147 -ben vert érmei adtak meglepő és meggyőző analógiát. Róma ebben az évben ünnepelte fennállásának 900. évfordulóját. Az érmek az ünnep hivatalos jellegét fejezték ki: megemlékezést a nagy múltra. Gorsium, mint a provincia hivatalos vallási központja, volt hivatott Pannoniában a centenárium megünneplésére, ahol a hangsúly nem eshetett más témára, mint amelyet a császári kormányzat megadott.

A kőemlékek második sorozata - az első jellege alapján a III. század első é­veiből való lehet, amikor Septimius Severus 204-ben - az augustusi éra évfordulóján - a l47-hez hasonló birodalmi ünnepségeket rendezett, ludi saeculares elnevezéssel. Hercules Septimius Severus szülővárosának, Lepcis Magnának védőistene volt.

A harmadik sorozat - az első kettő analógiájára - értelemszerűem a Birodalom 1000 évek fennállásának ünneplésével hozható összefüggésbe, amelyre 248-ban került sor, Philippus Arabs uralkodása alatt. Az érmeken ekkor állatok, állatviadalok képei jelentek meg. Barkóczi László értelemszerűen ezzel hozta kapcsolatba a Gorsiumban, Intercisában és Székesfehérvárt előkerült nagyszámú állatjelenetes kőemlékeket.

A három sorozat jelentős részét 260-ban Gorsiumból lntercisába szállították, ami egyértelművé teszi, hogy a három sorozat három különböző csarnokot díszített, 260-ban mindhárom állt még.

Az Intercisában előkerült faragott mitológiai kövek gorsiumi eredete a többi intercisai kőemlékkel kapcsolatos problémákra is megoldást kínálnak. A kőanyagban feltűnően sok tógás férfi, előkelő nő szobra és kitűnő portrék sora került elő. A sírköveken megjelenő szír katonák, veteranusok egészen más viseletüek, az arcok, a szír származást fejezik ki. A kifinomult, mindenképpen a felsőbb társadalmi osztályra jellemző arcok nem köthetők a szír népességhez, inkább azok a személyiségek láthatók bennük, akiknek a tartománygyűlés színhelyén emléket állítottak.

Sírkövek

A pannoniai sírkövek - sztélék - az Észak-Itáliában, elsősorban Aquileiá­

ban, kisebb mértékben a kora\ legiostáborok melletti műhelyekben kialakult alaptípusokra mennek vissza. Altalában hossznégyszögű, álló táblák, amelyek eleinte csak keretbe foglalt feliratokból és timpanonos, ritkábban félköríves lezárásból állottak. Ez az alaptípus hamarosan képmezővel gazdagodott, a képmező és a felirat közötti frízzel, majd egy, esetleg két további képmezővel, a felirat alatt alsó képmezővel. A főmezőket - a képes mezőt és a feliratot határolt profilált keret helyébe féloszlopok, félpillérek, vagy indadíszes szegélyek kerültek.

Aedicula

A sírépítmények jellegzetes fajtája, északitáliai előképek alapján alakult ki. Három kőlapból kialakított fülke, sírkápolna volt, elől nyitott. A hátsó lap belső oldala, a két oldalsónak külső és belső oldala faragott díszű volt. A fedőlap lehetett gúla alakú, a sztélék oromzatához hasonló. Az oldalfalakon általában egész alakos ábrázolások voltak, Atti sok, szárnyas geníusok, szatírok, maenasok, de bennszülött nők, férfi alakok is. Elterjedésüket a IIIIII. századra tehetjük, de az oszlopokkal keretezett, oromzatos sírkövek, amelyek a főmezőjében a halott/halottak jelentek meg, ennek leegyszerűsített változata. Ezek a sírkövek az I. század végétől terjedtek el.

Szarkofág

Nagyobb részüket felirattal és díszítményekkel látták el, ezek felszíni elhelyezésük mellett szólnak. Földalatti kamrákba általában a keresztény temetőkben helyezték el őket. A korai példányok többnyire mind a négy oldalukon díszítettek. A Severusok alatt divatba jött típusnál, amelyet háztetőt utánzó fedéllel látták el, rendszerint csak a fő homlokoldal volt díszített, olykor a két keskeny rövid oldal is. Ez a típus elsősorban Brigetio-Aquincum-Intercisa háromszögben terjedt el és egy sirrniumi műhely kezdeményezéséből fejlődött ki. Ezekben a középen keretbefoglalt feliratot két oldalt elhelyezett fülkékben Attisok, Geniusok, vagy más figurák díszítettek.

Pannoniai jellegzetességek

1. Asztrális szimbólumok. eszakkelet Pannoniában terjedtek el, az azalus és részben az eraviscus területen, - egy-kettő délen is megjelent. Durván faragott, gyakran csak vonalasan bekarcolt, egyszerű sztéléken, szinte csak olyan bennszülött emlékeken, amelyeken nem latin személynevek szerepelnek. A szimbólumok: napkorong (esetleg rozettává stilizálva), fölfelé nyitott holdsarló, gömbökben végződő szarvakkal, szimmetrikus párba rendezett derékszögű, úgynevezett "égi kulcsok", rendszerint négy árkádból álló "égi kapuk" és egymással szembeforduló halak.

Pontos egyezések más - kelta lakosságú - tartományokban is találhatók, szintén körülhatárolható területeken. Az asztrális szimbólumok különösen Hispania északi részében gyakoriak.

Kocsijelenet.

A halott túlvilági útját megjelenítő kocsiábrázolás általában asztélé középmezőjét, ritkábban az alsót foglalja el. Nagyobb síremlékeken külön domborműves lapon jelenik meg. Balról jobbra haladó, két- vagy négyfogatú, zárt, vagy nyitott négykerekű, vagy kétkerekű nyitott fogatok. A kocsin elől a kocsihajtó látható, mögötte - nyitott kocsin - trónszéken a halott ül, a kocsi végében, a menetiránynak háttal kis, szolgaszerű alak kuporog, aki egyes sírköveken a Genius cucullatus-szal azonosítható. A sírkőtípus tömegesen a civitas Eraviscorum területén, a Lajta vidéken (a civitas Boiorum területén) fordul elő. Soha nem társul asztrális szimbólumokkal.

Áldozati jelenet

Szintén a középmezőben elhelyezett ábrázolás. A háromlábú áldozati asztal (tripus) baloldalán általában bennszülött viselem nő áll, a jobboldalon római öltözetű férfi látható. A tripuson áldozati ajándékok halmozódnak, köztük kenyér is. A jelenethez egyes esetekben ülő kutya és lámpa járul. A típus kialakult formában az 1. század vége felé jelent meg, a II. században gyakran a kocsijelenettel együtt fordul elő, de az után is a sírkövek szokásos része, hogy a kocsijelenet már eltűnt. Az ábrázolás a halotti lakomával függ össze, ez azonban a pannoniai emlékeken nem gyakori.

Szimbolikus díszítmények

A halál és a túlvilág szimbólumainak részben a Dionyos kultuszhoz kapcsolódnak. Ahhoz a kultuszhoz, amely az új életre ébredést hirdette. Képtípusai a másvilági élet örömeit érzékeltették. E kultuszhoz kapcsolódó szimbólumok:

     a.) A szőlő. A túlvilági örömök szimbóluma, a bor, a mámor a másvilági

            gyönyöröket ígéri.

     b.) A bőségszaru. Hasonlóképpen a boldogságot, a bőséget jósolja.

c.) A kultusz a lelkek birodalmát szatírokkal, maenasokkal népesíti be, bacchikus jelenetekben ábrázolja őket. Ebbe a körbe tartoznak a táncosnők is, a síremlékeken megjelenő táncos jelenetek.

d.) A tengeri lények eredetileg Poseidon, a tenger istenének köréhez tartóztak, később, mint a lelkeknek a boldogok szigetére szállítói, kapcsolódtak a Dionysos kultuszhoz. Köztük különösen jelentősek a delphinek. A római mitológiában az alvilági jellegű Apollo kedvelt állatai. Pannoniában ábrázolásai Aquileiából terjedtek el. Az állatok körébe tartoztak a tengeri lovak (hypocampusok), tigrisek, losok, tritonok. A sas általában a síremlék oromzatában kapott helyet, mint a napisten szimbóluma keleten: a sas emelte a lelkeket a magasságba. A páva Iuno madara, akinek védelme alá helyezték a sírt. A sas az elmondottak mellett a férfi, a páva a nő apotheozisa volt. A kakas Mars állata. A kelta kultuszban Marsnak túlvilági szerepe volt, a Mithras­vallásban a kakas a feltámadás hírnöke.

     e.) Növények. A gyümölcsöskosár a bőségszarúhoz hasonlóan a halottra

váró öröm kifejezése. A mák, a mákvirág a síri álom megszemélyesítése.

     f) Medusa-fő. Bajelhárító jellege miatt kedvelt a sírköveken. Szárnyas és

szárnyatlan típusát ismerjük.

     g.) Szél istenek. A halott lelkének a másvilágra juttatásában működtek

közre.

h.) Attis. A phrygiai ifjú, Kybele, a rómaiaknál Magna Mater kísérője és szerelme, a kultusz későbbi periódusában a halál és a feltámadás szimbóluma lett. Mint ilyen nagy kedveltséghez jutott a császárkori sírszimbolikában.

Releifdíszes szarkofágok

     Pécs-Aranyhegy. Korai alkotás, a sempeteri faragványokkal mutat

hasonlóságot. Valószínűleg egy villa temetkezőhelyéről való. A szarkofág előlapját kétoldalt mitológiai reliefek díszítették: Ganymedes elrablása, illetve Leda és a hattyú. Reliefdíszes volt a szarkofág két rövid oldala is: Ilphigenia menekülése, illetve Medusa megölése. A II. század közepe tájáról való sírláda Cel eia környéki műhelyből származtatható.

A kisebb szarkofágok már nem itáliai, vagy itáliai hatásra dolgozó noricumi műhelyek alkotásai, hanem délpannoniai, elsősorban sirmiumi mesterekhez köthetők. Ezekből a műhelyekből kerültek ki:

a.) A sirmiumi Aurelia Asclepiodota Belgrádban őrzött szarkofágja, középen díszes medaillonokba foglalt felirattal, két oldalt a meghaltak portréival, az oldalakon rozettákkal.

b.) A vindobonai (vagy csak Bécsben őrzött) szarkofág középen elhelyezett feliratát kétoldalt volutás keretben Eros és Psyche alakja díszíti.

c.) A szekszárdi márvány szarkofág a homlokoldal kivitelében az előbbivel rokon. A finoman profilált feliratos mező két oldalán Amor és Psyche alakjai. A szarkofág legértékesebb része a jobb keskeny oldal, Marsyas jelenettel. A háttér vörös festése - a szőlőindás baloldalhoz hasonlóan - ma is látható. Az 1845-ös találást követő feljegyzés szerint a sziklán ülő Apollo hajában és Iírájánaj húrjain még látható volt az azóta elenyészett aranyfestés nyoma.

IPARMŰVÉSZET

Ládikaveretek

A fadobozok megerősítése és díszítése a korai császárkorban is kimutatható. Egyszerű pántokkal, az előoldal geometrikus mintájú vas- és bronzveretekkel történt. A gazdag, figurális ábrázolásokkal díszített bronzveretek a későrómai ládikákra jellemzőek. Ezek a többi tartományhoz viszonyítva nagy számban kerültek elő Pannoniában. Magán műhelyek és állami fabricae állították elő ezeket, esetleg pénzverő műhelyek is.

A ládika teteje felnyitható volt, állatalakos (oroszlán, párduc, stb.) alakban végződő kulcs nyitotta. Az előlapot trébelt vas-bronz-ezüst veretek, vagy faragott csontlemezek díszítették. A használt díszítőmotívumok: tulipánkehely, gyöngysor, tojássor, csavart kötéltag, levél, szőlő inda, körkörös domborítás.

1.) Mitológiai témájú ládikavereteken Iuppiter, Minerva, Apollo, Mars, Mercurius, Victoria, Bacchus és köre, Isis, a Múzsák, Bellerophon és a Pegasus, Paris ítélete, Orpheus az állatok között, Sol, csillagok, quadriga, évszakok, állat frizek, gyíkok, madarak, Medusafej fordulnak elő.

2.) Hivatalos propagandalépeken Concordia-jelképek, a lojalitás szimbólumai, lovagló császár, vadászjelenetek.

3.) Ókeresztény témájú vereteken a jó pásztor, Mózes vízfakasztása, a vak meggyógyítása, Péter és Pál apostolok, Dániel az oroszlánbarlangban, a kánai mennyegző, a csodás kenyérszaporítás. .Megjelenési formájuk metopé, medalion, fríz.

A ládikákat értéktárgyak megőrzésére használták - ékszer, pénz, pipere, olmény. Hivatalos használatnál szimbolikus jelentősége: szövetség, hűség, lojalitás.

A ládikák egyik fajtájának két rekesze van, négyszögű és kör alakú, ebben festékeket helyeztek el. Másik fajtáját orvosságos, vagy festékes doboznak használták, vékony bronzlemezből készítették. 3-5 rekeszesek, minden rekesznek külön fogantyúval nyíló ajtaja van.

Terrakották, lepényminták

Az agyagszobrok, lepényminták a nagyobb műhelyekben mint melléktermékek készültek, inkább azonban kisebb, speciális műhelyek állították elő őket, részben kultikus, áldozati célra, a szélesebb, alacsonyabb fokon álló néprétegek számára. Istenek, zsáner-alakok, gladiátorok, komikus figurák nagy változatossággal készültek.

A relief díszes lepényeket részben ugyancsak áldozatok alkalmával helyezték oltárra. Külön csoportjuk a császárkultusszal függött össze. Újévkor, az uralkodó császár születésnapján, trónra kerülésének évfordulóján áldoztak velük. Aquincumban nagyobb számban kerültek elő, köztük a legtöbb Marcus Aureliust eleveníti meg, lován vágtatva, triumphusán, mögötte Victoria alakjával.

Mécsesek

A római kor előtti használata nem volt ismeretes, típusai Itáliától származtathatóak. Gyártásuk azonban kivételektől eltekintve helyi műhelyekhez kapcsolható. Az 1. században elterjedt volutás mécseseket a IIlIII. század fordulóján ki szorították a tömeggyártásnak jobban megfelelő firma mécsesek.

A díszített mécseseken változatos ábrázolásokkal találkozunk, maszk, Medusa-fő, szerelmi jelenetek, isten fejek, sas, gladiátorok, tölgyfalevelek, áldozati jelenet, stb. jelent meg a discuson.

Üvegek

A pannoniai üvegforgalomban kezdetben az itáliai, majd a germániai (kölni), végül a keleti műhelyek termékeinek jelenléte állapítható meg. Az üveget azonban egyszerűbb volt helyben előállítani, mint szállítani. Ennek megfelelően a tömegárú egyértelműen helyi műhelyekből származtathatóak. Ezek részben - elsősorban Nyugat Pannoniában - itáliai mesterekkel történtek. A II. században Aquincumban a megtelepedett kölni polgároknak is lehetett nyugati mintákkal dolgozó műhelye. A III. században Gorsiumban és Intercisában mutathatók ki keleti hatású, nagy technikai felkészültségre mutató, helyben készült termékek.

A formakincs kezdettől fogva igen változatos: poharak, tálak, illatszeres üvegek, palackok, igen sok változatban, nagyméretű, hengeres testű korsók, amphorák, madár alakú üvegek, nyeles paterák.

A finomabb készítményeken plasztikus díszítés tűnik fel, rombusz, vagy ellipszis alakú becsiszolásokkal díszített poharak. A korai időszak legszebb emléke a soproni gladiátorjelenetes pohár. A díszített poharak még a késői ­330 és 380 közötti - időszakban is gyakoriak. A plasztikus dísz azonban ezeken elvétve fordul elő. Kiemelkedő egy pécsi pohár, amely vastag falu, egész felülete vésett, pereme alatt görög felirat. E korszak legkvalitásosabb terméke a vas diatretum, amelyből eddig 5 példány ismeretes Pannoniában (3 Gorsiumban), továbbá a fondo d'oro technikával készült tálak (2 darab), figurális ábrázolással. E drága ám magas rangú személyekhez köthető.

Fegyverek

A védő- és támadó-fegyverekre egyaránt a trébelt lemeztechnika jellemző. A ládikaveretekhez hasonlóan formára kalapálták őket. Ez adja az ábrázolások egyöntemségét. A díszítőmotívumok és a figurális ábrázolások témái a katonasággal kapcsolatosak. Iuppiter, Minerva, Mars, Victoria jelent meg legtöbbször a fegyvereken. Az I-II. században a kelta stíluselemeket magába foglaló opus interasile gyakori.

Voltak nagy központi műhelyek, de legiostáborok műhelyei, fabricái is foglalkoztak fegyverkészítéssel.

Védőfegyverek:

1. Sisak (classis). Művészi szempontból a Contra Aquincumban előkerült aranyozott ezüst borítású díszsisak a legjelentősebb. A IV. század 1O-es-30-as éveiből való. Jelentősek továbbá az arc-maszkok. Egyikük Odiavumban (Almásfüzitő) került elő 1971-ben, amely alI. század végéről való. Egy másik Visegrádról való, 1962/63-ban találták. Ez a II. század közepére keltezhető.

Páncélok

Az úgynevezett pikkelypáncélokból (lorica squamata) a nyaknál és a vállon elhelyezkedő díszített lapok említésre méltóak. Carnuntumban négy vállap került elő ezüstözött bronzból, egész alakos ábrázolással. IIIIII. századi. ­Brigetioban a Dolichenumból figurális díszű vállapok ismeretesek, ugyancsak II/III. századiak. - Aquincumból egy opus interasile technikájú vállap a II/III. századból, egy páncélveretnek meghatározott ezüstözött bronz veret három alakkal.

Lábvértek

Aquincumban 1950-ben került elő egy II. századi lábvért. Egy újonnan ismertté vált töredék lelőhelye Gorsium. Ez - a katonai tábor fennállása idejére alapozva - feltehetően 1. századi.

Pajzsok

A Duna medréből Százhalombattán kotortak ki egy fehérfém bevonatú pajzsdudort. Szíriai, vagy Alexandria környéki műhelyben készült a II. század

2. felében. - egy másik pajzsdudor, ugyancsak a Duna medréből ­Dunaföldvámál került elő. Ornamentális díszítésű. Poncolt és bekarcolt felira­tok vannak rajta. A II. század 2. feléből. - Két ismeretlen lelőhelyű pajzsdudor a Magyar nemzeti Múzeumban az előzőek típusához tartozik.

Tőrök

Tőrok ismertek Poetovioból és Aquincumból. Az utóbbit geometrikus ezüst tausírozás díszíti. Az I. század közepéről való. Sisciában a. Kulpa medréből való egy tőr tokkal együtt. Tausírozott és vörös emaillal díszítették.

KÉSŐRÓMAI MŰVÉSZET

Történeti változások

A ID. század középső és késői harmada a Birodalom legsúlyosabb válságának időszaka volt. Szerencsétlen módon egy időben jelentkeztek a különböző bajok, amelyek egyenként kezelhetők lettek volna. Commodus pazarló uralkodása alatt a Birodalom évszázados gazdasági egyensúlya megromlott. Az évekig tartó polgárháború felgyorsította az inflációt, amelyet a katonaság zsoldjának ismételt nagy arányú emelése felgyorsított. Caracalla alatt az egyre több bronzzal vegyített ezüstpénz (denarius) oly mértékben veszített értékéből, hogy új pénzegységet, a két denariusnak megfelelő antoninanust kellett bevezetni. A pénzromlás azonban már megállíthatatlanná vált, a század közepén az ezüst pénzek már szinte semmit sem értek. A pénzromlást gazdasági válság, az arany és ezüst bányák kimerülése és a folytonos háborúk tetézték. A II. századi hosszú békés korszakot a Birodalom katonai ereját meghaladó nehéz háborúk sora váltotta fel. Szerencsétlen módon egy időben újult meg keleten a parthus hatalom, nyugaton a Rajna keleti oldalon élő germán népek, elsősorban a frankok, míg a dunavidéki provinciák életét az Ukrajnából a Duna irányába húzódó gótok rwrrék nehézzé. A császárok a század harmincas-negyvenes éveiben egyebet sem tettek, mint hol az egyik, hol a másik, hol a harmadik fronton igyekeztek - sikertelenül - felülkerekedni. Végül megtörtént a hadseregnek az a megosztása, amely már a későrómai világ előkészítése lett. Ennek megfelelően nyugatnak, a középső tartományoknak ­Illyricumnak - és keletnek szinte önállóan kellett határait megvédeni. Ebben a helyzetben nemcsak a korábbi, évszázadon át tartó belső béke veszett oda, de a gazdasági élet is tönkrement. Mindezt a lázadások, polgárháborúk hosszú sora, az antik hagyományokhoz legkevésbé illeszkedő illyricumi hadsereg fölénye, annak következményei tették teljessé. Az augustusi világ a III. század végén, amikor a szembenálló ellenfelek mindkét oldalon végleg kimerültek, már szinte csak emlékekben élt.

A teljes kimerülés idején az illyricumi katona, Diocletianus került hatalomra, akinek sikerült a romok fölött új birodalmat teremtenie. Az augustusi liberális világot szigorú, katonai rendszer váltotta fel. A IV. század második évtizedében a változást egy újabb, döntő fordulat tette teljessé: Nagy Constantinus alatt az addig üldözött kereszténység előbb polgárjogot nyert, majd, - teljesen átalakítva - a Birodalom uralkodó vallása lett.