Program és irodalomjegyzék a „Művészettörténet tudománytörténete
2007/08 tanév I. szemeszteréhez
Széphelyi F. György
1. A művészettörténet és lehetséges tudománytörténetének fogalma „an sich”, hagyománya és távlata szerint. A művészetfogalom terjedelmének esztétikai és szociológiai expanziója, ennek történettudományi következményei. „Bildgeschichte vs. Kunstgeschichte” (H. Belting). Terminológia: Kunstgeschichte vs. Kunstwissenschaft (álprobléma? – W. Sauerlaender). Művészettörténet-írás- és művészetelmélet-történet. Formális szintézisük: Kunstliteratur (J. Schlosser). Művészettörténet – a vizuális kultúra története – (történeti) vizuális antropológia. Az illetékesség problémája. Jelen kurzus elvi és gyakorlati korlátozottsága.
2. A művész és a művészet fogalma az antikvitásban. A múlt artikulációja: történeti mozzanatok a művészeti „diskurzusban”, a Daedalus-paradigma. Filozófusok, rétorok és professzionalisták. A (vsz.) első koherens történeti szekvencia: Xenokratés (Pliniusból némi erőszakossággal rekonstruálva B. Schweitzer által). Mimézis és fantázia. Traktátus: Vitruvius. A plótinosi fordulat jelentősége. („Művészeti”) topográfia avant le lettre: Pausanias periegetikája.
3. Folytonosság és cezúra. Vitruvius (és az antikvitás) utóélete (pl. Sevillai Isidorus). Ismétlés: A múlt artikulációja (antiquus-vetus-modernus). Középkori források és relevanciájuk. A művészet útja az artes liberaleshez. Oriens-Occidens. Ikonoklazis és ellenzői. Nyugat: Nagy Szt. Gergely és a „Biblia pauperum”. Kép és közönsége. Decorumelmélet a középkorban. A folytatásra méltó hagyomány: Montecassino paradigmája (Desiderius).
4. Szukcesszivitás vs. fejlődés. (Trubadurirodalom), a korai humanisták: Dante, Petrarca, Bocaccio és az anekdotairodalom Giotto-kultusza. (Giovanni és) Filippo Villani. Lorenzo Ghiberti I Commentariijának jelentősége (tájékozódás, válogatási szempontok, forráshasználat). Segítség a gyakorló művészek számára: L. B. Alberti traktátusai (didaktika, terminológia).
5. Antonio Tuccio Manetti Brunelleschi-életrajza és Filarete (Antonio di Pietro Averlino) építészeti traktátusa. A X. Leó pápához írott ún. „Emlékirat”. Cristoforo Landino Dante-kommentárja. Az ún. művészkatalógusok. Kitekintés: művészeti (vonatkozású) irodalom az Alpokon innen: krónikák, méltatások (Butzbach, Wimpheling, Scheurl et al.) és traktátusok. Albrecht Dürer. Leonardo művészetteóriája. Az ún. paragone-jelenség irodalma és összefoglalása Benedetto Varchi előadásában.
6. Giorgio Vasari Vite-je. Előzményei, forrásai. Történetszemléletének hagyományos és eredeti vonásai, szemléletének módosulása a két (1550-es, ill. 1568-as) kiadás között. Periodizáció: eták és manierák. Maniera secca: a tudomány nélkülözhetetlensége és szükségszerű meghaladása. Bellezza és grazia. A disegno fogalma. Egzaktság és giudizio universale.
7. A Michelangelo-kultusz (Francisco de Hollanda, Ascanio Condivi, Vasari) kritikája és a firenzei hegemónia relativizálása. Velence művészeti emancipációjának igénye. Lodovico Dolce Dialogo-ja (L’Aretino – és Pietro Aretino maga). A decorum/convenevolezza követelményének korszerűsítése és a művészeti eszmény módosulása a tridenti zsinat szellemében: G. A. Gilio da Fabriano, Bartolomeo Ammanati, Gabriele Paleotti, Federico Borromeo. Akadémia és későmanierista ideatan: Federico Zuccari és Paolo Lomazzo.
8. Vasari követői Északon. Karel van Mander: Het Schilder-Boeck. A németalföldi művészet specifikus erényei és helyzeti hátránya Itáliával szemben. Arnold Houbraken. Németo.: (Johannes Fischart áttekintése és) Joachim von Sandrart monumentális kísérlete: Teutsche Akademie. Junius Bassus: De pictura veterum.
9. A művészeti írás és -elmélet kezdetei Franciaországban (Du Fresnoy, R. Fréart de Chambray et al.). Az akadémia conférence-ai (Charles Le Brun et al.) és a manierista ideatan revíziója. (N. Poussin modus-elmélete és) Gian Pietro Bellori Vite-je. André Félibien. A tekintélyek relativizálása: Charles Perrault („querelle des anciens et modernes”), Roger de Piles és az amateur-ök (Poussinists vs. Rubenists, stb.). Módszertan-alapozási kísérlet connoisseur-ök (Kunstkennerek) számára: Jonathan Richardson Sr. A művész-személyiségek kultusza jegyében: Paul Fréart de Chantelou és Filippo Baldinucci Berniniről. Lokális és regionális művész(et)történetírás: Carlo Ridolfi, Marco Boschini (Velence), Filippo Baldinucci (Firenze), G. C. C. Malvasia: Felsina pittrice (Bologna).
10. Művészet mint történeti dokumentáció. Archaeológia. (N.-C. Fabri de Pereisc, J. Spon) Bernard de Mountfaucon. Comte de Caylus. J. Stewart – N. Revett, D. Leroy, R. Adam, R. Wood.. G. B. Piranesi: Parere sull’architettura (Fr. Algarotti, C. Lodoli). Régészeti feltárások. Klasszicizmus és eklekticizmus: Anton Raffael Mengs. (Ch. A. Oeser) J. J. Winckelmann mint kultúrakritikus, antikvárius, történész és „művészeti író”. Történetszemlélete, módszere.
11. Winckelmann fogadtatása: követők és kritikusok, a Laokoón-paradigma: G. E. Lessing, J. G. Herder, J. J. W. Heinse. A művészetfogalom radikális kiterjesztése („világművészet” a kreativitás, az eredeti és a „jellemzetes” alapján) és emancipációs lehetőségek (antik vs. középkori, (neo)latin („welsch”) vs. „északi” (német v. más), kollektív vs. individuális, konvencionális vs. eredeti, szép vs. fenséges (E. Burke) stb.): J. W. Goethe: Von deutscher Baukunst I. (Hamann), (s megint csak) Herder, Heinse.
12. Művészeti kritika: Diderot Salonjai. J. Reynolds akadémiai előadásai. Észlelés és befogadás: (W. Hogarth: Analysis of Beauty), Fr. Hemsterhuys: Lettre sur la sculpture, K. Ph. Moritz szépségfelfogása. Elmélet és történeti szintézis-kísérletek: Fr. Milizia, L. Lanzi, J.-B. Séroux d’Agincourt.
I r o d a l o m j e g y z é k
Kötelező:
Marosi Ernő (vál., ford., szerk.): Emlék
márványból vagy homokkőből. Öt évszázad írásai a művészettörténet történetéből.
Corvina Kiadó, Budapest,
Pollitt, J. J.: Professional Art Criticism in Ancient Greece. Gazette des Beaux-Arts LXIV., décembre 1964. 317–330.
Marosi Ernő: Das decus des mittelaterlichen Kunstwerkes. Acta Antiqua XXIV., 1975. 371–376.
Pochat, Götz: Natura pulchrior ars? Antikenrezeption in der spaetmittelalterlichen Aesthetik. Kunsthistoriker IV., Nr. 3–4. 1987. 22–
Baxandall, Michael: Giotto and the Orators. Humanistic Observers of Painting in Italy and the Discovery of Pictorial Composition 1350-1450. Oxford, 1971. 65–78. (Ch. 2.)
Újvári Péter: Giotto doktrínája, avagy miért lett a művészetnek elmélete. A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997–2001. Budapest, 2002. 15–28.
Gombrich, Ernst H.: The Renaissance Conception of Artistic Progress and its Consequences. In: Actes du XVIIe CIHA Amsterdam 1952., The Hague, 1955.; in: Uő.: Norm and Form. London, 1966., és még több helyen. Magyarul: A művészi haladás reneszánsz koncepciója és e gondolat utóélete. In: E. H. G.: Reneszánsz tanulmányok (vál. Zádor Anna). Budapest, 1985. 80–94.
Lepenies, Wolf: Der andere Fanatiker. Historisierung und Verwissenschaftlichung der Kunstauffassung bei Johann Joachim Winckelmann. In: Ideal und Wirklichkeit der bildenden Kunst im späten 18. Jahrhundert. Hrsg. von Herbert Beck, Peter C. Bol, Eva Maek-Gérard. Frankfurter Forschungen zur Kunst (früher Frankfurter Forschungen zur Architekturgeschichte). Hrsg. von Wolfram Prinz. Band 11. Gebr. Mann Verlag, Berlin, 1984. 19–29.
Választás szerint kötelező:
Schweizer, Bernhard:
Der bildende Künstler und der Begriff des Künstlerischen
in der Antike.
Neue Heidelberger
Jahrbücher, n. F. 2., 1925.
28–132.
Schlosser, Julius von: Zur Geschichte der Kunsthistoriographie (Die florentinische Künstleranekdote, Filippo Villanis Kapitel über die Kunst in Florenz, Gotik). In: Uő.: Präeludien. Vorträge und Aufsätze. Berlin, 1927. 248–295.
Panofsky, Erwin: Das erste Blatt aus dem „Libro” Giorgio Vasaris: eine Studie über der Beurteilung der Gotik in der italienischen Renaissance. Staedel Jahrbuch, VI., 1930. 25–72. Angolul: The first Page of Giorgio Vasari’s Libro – A Study on the Gothic Style in the Judgement of the Italian Renaissance. In: E. P.: Meaning in the Visual Arts. (több kiadásban, pl.:) Penguin Books, Harmondsworth, 1970. 206–265 (exkurzus nélkül).
Kristeller, Paul Oskar: The Modern System of the Arts. A Study in the History of Aesthetics, I. Journal of the History of Ideas, Vol. XII., Issue 4., October 1951. 496–527.;. Uő: Renaissance Thought II. Papers on Humanism and the Arts. New York-London, 1965.; Renaissance Thought and the Arts. Collected Essays. Princeton, 1980. 163–196. (I.–V. fej.); lásd még:
http://www.compilerpress.atfreeweb.com/Anno%20Krislteler%20Modern%201.htm
Wazbinski, Zygmunt: L’idée del’histoire dans la premiere et la seconde édition des „Vies” de Vasari. In: Il Vasari storiografo e artista. Atti del Congresso Internazionale nel IV. Centenario della Morte. Arezzo-Firenze, 28. settembre 1974. 1–25.
Grassi, Luigi: Le teorie e la storiografia artistica del seicento in Italia: da Giovanni Battista Agucchi a Filippo Baldinucci. In: Uő.: Teorici e Storia della Critica d'Arte. Parte Seconda: L'Etá Moderna: il Seicento. Multigrafica Editrice, Roma, 1987. Cap. II.: 29–68.
Potts, Alex: Winckelmann’s Construction of History. Art History, Vol. 5., No. 4., December 1982. 377–407.
Knopp, Norbert: Zu Goethes Hymnus „Von Deutscher Baukunst D. M. Ervini a Steinbach”. Deutsche Vierteljahrsschrift für Literaturwissenschaft und Geistesgeschichte, 53., Heft 4., 1979. 617–650.