Borókay Zsófia
Skandináv design—A mítoszon túl
2005. január 19. – 2005. március 6.,
Iparművészeti Múzeum
Az Iparművészeti Múzeum 2005 elején megrendezésre kerülő Skandináv design című kiállítása az
1950-es évektől napjainkig mutatja be az északi országok formatervezésének
kiemelkedő alkotásait. Az öt északi
ország közösen rendezett vándorkiállítása Berlin, Milánó, Gent és Prága után
érkezett Budapestre, majd innen Riga és Glasgow után bemutatásra kerül a skandináv
országokban is.
1)
A kiállítás magyarországi jelentősége
Európa északi államainak formatervezése az 1950-es években
vált világszerte híressé, köszönhetően elsősorban vándorkiállításokon való
bemutatkozásoknak. A legnagyobb sikert az 1954-7 Észak-Amerikában rendezett
kiállítás sorozat hozta, de vándorkiállításokat az északi országok azóta is többször
rendeztek közösen. A közös fellépés eredményeképp a Skandináv design fogalma
gyökeret vert mind a szakirodalomban, mind az emberek gondolataiban.
Magyarország már többször helyet adott hasonló vándorkiállításoknak,
2001-ben érkezett hozzánk a mind mai napig utazó Design for every body, 2004-ben pedig a Varde: The Nordic Design Programme kiállítása nyílt meg az
Iparművészeti Múzeumban. A múzeum jelenlegi főigazgatója, Simon Károly maga is
formatervező és mivel nincs hazánkban kortárs iparművészeti vagy kifejezetten
design múzeum, illetve mivel ez az épület eredetileg kortárs iparművészeti
múzeumnak épült, fontosnak és figyelemfelkeltőnek tartja design kiállítások
befogadását. A mostani kiállítás tehát beleilleszkedik abba a koncepcióba, ami életre
hívta a 2002-ben rendezett Braun design,
illetve a 2004-ben a magyar formatervezési díj 25 évét bemutató kiállításokat.
2)
A kiállítás koncepciója
A kiállítás rendezésében kiindulási alap az volt, hogy ne
országonként mutassák be a design alakulását, hanem az északi országok közötti
együttműködést hangsúlyozva a Skandináv design fogalma erősödjön. Widar Halén,
a kiállítás főkurátora szerint ez a megközelítés azért is időszerű, mert a mai
világban a nagyobb egységekben való gondolkodás célravezetőbbnek látszik, így
nem nemzeti érdekeket kell más országok érdekei mellé helyezni, hanem
Skandináviát Európa többi részéhez képest vizsgálni.
A kiállításon a norvég, svéd, dán, finn és izlandi tárgyakat
a 20. század egyik kiemelkedő olasz filozófusának, Italo Calvinonak Amerikai előadások című művének
alapgondolatai köré csoportosították. Tudatosan nem skandináv gondolkodó művét
választották, nehogy azzal valamelyik ország hangsúlyosabb szerephez jusson. Az
említett műben Calvino az irodalom szerepét vizsgálja korunk posztindusztriális
társadalmában és öt megtartandó értéket sorol fel; a könnyedséget, gyorsaságot,
pontosságot, képszerűséget, és sokrétűséget. Könnyedség alatt az emberiség
világhoz való lesújtott, nehézkedő hozzáállását ellensúlyozó másfajta, könnyed
megközelítést ért. Gyorsaság a latin siess gyorsan mondás alapján szabad
mozgásra utal. A pontosság három elvet foglal magában: a készülő munkához egy
precízen kidolgozott tervet; tiszta és emlékezetes kép felidézését; valamint a
szavak kiválasztásában és a gondolatok megfogalmazásában a lehető legpontosabb
nyelvezetet. A képszerűség fogalma arra a képességünkre hívja fel a figyelmet,
amellyel vizuális képekben tudunk gondolkozni, szemünket behunyva formákat,
színeket tudunk felidézni. A sokrétűség az élet gazdagságára utal, amelyet
állandóan új és új megvilágításba lehet és kell helyezni. A kiállításon ezen
kategóriák korunk kreatív emberei számára illetve a formatervezés alapjául
szolgáló értékekként jelennek meg. A kurátorok szándéka szerint azonban, nem
csak korunk számára fontosak ezen értékek, hanem lehetővé teszik korábbi
évtizedek design történetének újragondolását is. Egy-egy fogalom köré
csoportosított tárgyak azonban nem mindig egyértelműen hordozzák magukban az
adott fogalmat, illetve mivel ideális esetben mindegyik alapvető érték meg kell
nyilvánuljon egy tárgyban, ez a fajta kiállítási koncepció erőletettnek tűnik.
Emellett egy másik rendezési elv is végigfut a kiállításon. Három
történeti résszel indul: a Skandináv
design fogalma cím alatt a világhír felé vezető utat vázolják fel; A modernitás szimbólumai a
legemblematikusabb, a mindennapi életben mai napig legelterjedtebb tárgyak
bemutatására törekszik, a Sztereotípiák
minden mennyiségben pedig a kialakult sztereotípiákra való ironikus reagálást
mutatja be. A negyedik szakasz, Design az
új évezred számára természetesen a kortárs alkotások értelmezésével
foglalkozik, és Calvino művének alapgondolataiban találja meg a jövő útját.
Mivel a kiemelt hat értéket a történeti rész újraértelmezésére is használja a
kiállítás, Calvino írását állították a középpontba, gondolatai fel-felbukkannak
a kiállításon végighaladva. A két koncepció a kiállításon összefolyik, a
tárgyak egyrészt időrendben, másrészt Calvino fogalmai köré szerveződnek. Lehet,
hogy a másodikként felvázolt koncepció hangsúlyozásával kevésbé zavaros képpel
távozott volna a látogató.
A kiállítás címe Skandináv design—A mítoszon túl az északi
országok formatervezésének újfajta tudományos megközelítését sugallja. Mítosz
alatt olyan a Skandináv design kapcsán olyan fogalomtársításokat értenek, mint
egyszerű formanyelv, funkcionalitás, az igények szerinti tervezés illetve
modernitás. Ezt a „mítoszt” azonban lerombolni vagy megváltoztatni nincs
értelme, hisz ezek a mai napig magukba foglalják a design lényegét, amint az a
kiállításhoz kapcsolódó konferencián is kiderült. Felveti a kiállítás tehát az
újraértelmezés időszerűségét, de ennél tovább nem megy. A kiállítás tehát új
tudományos koncepció felvázolása nélkül, egyértelműén a Skandináv designt
népszerűsítve a nagyközönséget célozza meg. Sz. Szilágyi Gábor, a kiállítás
magyarországi referense úgy látja, tudatosan nem ad válaszokat a kiállítás,
célja csupán a kérdésfelvetés.
3)
A kiállítás rendezése
A kiállítás az Iparművészeti Múzeum fölszintjén kapott
helyet. A kiállított tárgyak egy-egy fogalom köré csoportosulnak, ami megadja a
különböző tárgyak közti kapcsolatot, bár, amint ezt már jeleztem, olykor
erőltetettnek tűnik az összefüggés. A tárgyak nem vitrinben, nem is a falhoz tolva,
hanem egy kis pulpituson csoportokba rendezve helyezkednek el, közvetlenebb
viszonyt teremtve ezzel a néző és a tárgy között, lehetővé téve azok
körbejárását. A kiállítás látványát sajnos megrontotta a fal mentén felállított
fémparaván, amely még A magyar
formatervezési díj 25 éve című tárlatra készült.
Bár a tárgyak elhelyezése kötetlen, szabad járást enged a
látogató számára, mégsem lép túl a konvencionális kiállítás rendezési elveken.
Egy design kiállítás kapcsán felmerül ugyanis a kérdés kipróbálhatók legyenek-e
a kiállítás tárgyai, hisz itt nem csak a szemmel megtapasztalható forma jelenti
egy tárgy lényegét, hanem elsősorban annak kényelmes, a használatot segítő
kialakítása. Egyedi darabok vagy múzeumi gyűjteményt képező darabok helyett
ilyenkor egy-egy kiállításra legyártott tárgyak kerülhetnének bemutatásra.
Természetesen ez emelné a kiállítás költségeit, valamint régebbi, már nem gyártott
termékek beszerzése nehézségekbe ütközhet.
A kiírás csupán pár mondatban foglalja össze a Skandináv design
történetét és röviden szól Italo Calvino könyvéről, de az egyes tárgyakról
illetve azok újszerűségéről, fontosságáról, tervezésének elveiről már nem ad
információt. A tárgyak címe, készítésének helye és időpontja csak angolul
olvasható, ami egy Budapesten megrendezésre kerülő kiállítás esetében szerintem
megengedhetetlen. Amikor a magyar kiírás hiányát felvetettem Sz. Szilágyi
Gábornak, kiderült, egyáltalán nem is gondolt ennek szükségességére.
A kiírás olyannyira a minimumra szorítkozik, hogy sem a kiállítás
főkurátorára, sem a többi munkatársra nem derül fény. Nem tudjuk meg továbbá
azt sem, hogy Budapest most egy vándorkiállítás egyik helyszíne, és az is
rejtve marad, mely ország illetve intézmény kezdeményezte ezt az átfogó
kiállítást. Ahogy egy színdarab rendezőjének nevét is szereti tudni a néző, a
kiállítást rendező személy is érdekes a látogatók számára. Mivel a legtöbb
kiállításon ezek alapvető adatoknak számítanak, úgy tűnik, mintha itt okkal
rejtették volna el neveik feltűntetését. A kiállítás rendezésével kapcsolatos
információk felől most a kiállítást kísérő könyvből vagy az internetről tájékozódhatunk.
4)
A kiállításhoz kapcsolódó kiadványok és rendezvények
Scandinavian Design—Beyond
the Myth címmel Widar Halén és Kerstin Wirckman szerkesztésében a kiállításhoz kapcsolódóan egy gazdagon
illusztrált tanulmánykötet jelent meg. Nem kiállítási katalógus, hisz nem tartalmazza
a kiállított tárgyak teljes felsorolását és összes adatát. A kiállítás
koncepcióját követő négy nagy fejezeten belül az öt északi országból származó,
továbbá német, brit és amerikai kutatók vázolják fel a Skandináv design
fogalmát, annak gyökereit, történetét, és a körötte kialakult mítosz valós vagy
valótlan voltát. Kevin M. Davis Marketing
Ploy or Democratic Ideal? (Marketingfogás vagy demokratikus ideál?) című
tanulmányában a mítosz kialakulásának fő okát abban látja, hogy az angolok
saját elképzeléseiket vetítették rá Skandináviára, a lutheránus,
szociáldemokrata Homo Scandinavicusra, és így a Skandináv design fogalmára is. Skandináv
design fogalma azt sugallja, egy országról, egy stílusról, egyféle felfogásról,
azaz teljes egységről beszélhetünk. Egyértelmű azonban, hogy a nemzetek közti
kulturális különbség, az országok közti eltérő kormányzati támogatás, más és
más művész egyéniségek nem hozhattak létre teljesen homogén művészetet. Davies
a Skandináv design II. világháború utáni térhódítását két egymástól nem
elkülöníthető okban látja. Egyrészt az északi országok közös fellépése
elősegítette a nemzetközi piacon való boldogulást, másrészt a hivatalos és nem
hivatalos Skandinávia kultúráját népszerűsítő programok részét képezte. Ezt a
tanulmányt azért emeltem ki, mert úgy érzem ezt a kiállítást is az említett
célok hívták életre.
A kiállítás teljes anyaga megtekinthető egy virtuális
múzeumlátogatás keretében az interneten a www.scandesign.org
honlapon. A honlap kivitelezése magas színvonalú, a kiállításról minden fontos
és hasznos információ –kiállítás koncepciója, a kiállításon dolgozók névsora és
a kiállítás állomásai—megtudható.
A kiállítás arculattervezője a magyar származású Palotai
Gábor.
Egy délelőtti gyerekfoglalkozástól eltekintve
múzeumpedagógiai munka nem kíséri a kiállítást.
A kiállításhoz kötődően 2005. február 21-én Sz. Szilágyi
Gábor szervezésében egynapos konferenciát tartottak az Iparművészeti Múzeumban.
A konferencián Simon Károly a designt, mint egyformaság elleni harcot
definiálta és megpróbált választ keresni arra, mi a design szerepe vagy hogyan
juthat szerephez a globalizáció folyamatában. Prof. Kerstin Wirkman a skandináv
design gyökereit kereste és a gyökerekből kinövő formatervezés közös vonásait
vázolta fel. A finn építészeten keresztül Prof. Moravánszky Ákos is a skandináv
szellemiség megragadására törekedett. A konferencia második felében több példát
láttunk a Skandináv design megvalósulására, hogyan működik mindez az Ericsson
Magyarországon, a Norskform nemzetközi programon és egy Paolo Ivana Suhonen
vezetett magáncégen belül. Antalovits Miklós, a Budapesti Műszaki Egyetem
Ergonómia és Pszichológia Tanszék vezetője, Halasi Rita Mária, a Magyar
Iparművészeti Egyetem Ponton Galériájának igazgatója és Cseh Borbála, a VAM
Design vezetőjének beszámolói alapján pedig képet kaphattunk a design
magyarországi oktatásáról, helyzetéről és jelenlegi problémáiról. E rövid
előadásokban felmerült a design és a marketing viszonyának kérdése, amely
probléma a kiállított tárgyakban is megmutatkozik. Egy Ericsson telefon
esetében például mennyiben kap szabad kezet a formatervező és mennyit dob latba
az eladhatóság, a divat. Ivana Suhonen divattervező tagadta a marketing hatását
a designra, cégénél nincs ún. 2005-ös őszi vagy tavaszi kollekció és nincs
árleszállítás, mert ha egy ruhadarab értékes és keresett volt egyik évben,
jövőre is meg kell állja helyt a piacon. A konferencia utolsó részében a
jövőről, a design társadalmon belüli népszerűsítésének és a társadalomba való
mélyebb beépülésének lehetőségeiről szólt Pásztor Erika Katalin, az
epiteszforu.hu alapítója, Bojár Iván András, az Octogon magazin főszerkesztője valamint Martinkó József design- és
építészetkritikus.