Friedrich Waidacher Handbuch der Allgemeinen Museologie című (Böhlau Verlag, Wien, Köln, Weimar, 19993)

 

Friedrich Waidacher (1934) zenét, néprajzot, művészettörténetet és filozófiát tanult. 1977 és 1994 között a grazi Steiermärkisches Landesmuseum igazgatója volt. Az Union of Museologists alapító tagja. 1995 óta t. k. mint múzeumkonzulens és muzeológiai egyetemi lektor tevékenykedik.

 

Waidacher: Általános muzeológia

A muzeológia mint tudomány megismerése tárgyának meghatározása és a muzeológia definiálása kapcsán Waidacher hangsúlyozza, hogy egy alkalmazott-gyakorlati irányultságú szakterület esetében különösen ügyelni kell arra, hogy azok a jelenségek, amelyek a praxis következtében erősen az előtérbe tolakodnak, ne tereljék el a figyelmet azokról az eszmékről (ideákról), amelyek az alapját képezik (29).

Éppen ezen alkalmazott-gyakorlati tevékenység miatt egyes muzeológusok úgy gondolják, hogy nincs szükségük a muzeológia elméleti alapvetéseire, mivel személyes tapasztalataik (kiegészülve az elődök tapasztalatainak ismeretével) elegendőek ahhoz, hogy feladataikat ellássák, és ezeket a tapasztalatokat modell-értékűnek tekintik. Más elképzelések szerint a múzeumi kontextuson kívül (pl. régiségkereskedésben vagy az áruforgalom és -raktározás, -bemutatás terén) szerzett tapasztalatok jól hasznosíthatók olyan feladatok esetében mint a műtárgyvásárlás, a raktározás, vagy a tárgyak bemutatása/kiállítása (empirikus praktikus kiindulópont). Egy másik felfogás szerint a múzeumban képviselt tudományszak (pl. a művészettörténet) ismerete a múzeumi munka kielégítő elméleti alapját jelenti (alkalmazott-szakelméleti kiindulópont) (30-31).

Ezzel szemben Waidacher egy „autonóm elméleti” kiindulópont szószólója, és a muzeológia elméleti alapvetésében W. Gruzinski lengyel szerzőre és a brünni iskola (Zbynek Z. Stránsky) ismeretelméleti kiindulására támaszkodik. Elméleti alapállását jól tükrözik az általa használt fogalmak is, amelyeket „A muzeológia fogalmai” részben külön is definiál (56). Tehát a „Museum-” előtagból képzett szavak/terminusok helyett (pl. Museumskunde, Museumswissenschaft, Museumswesen) a „Museal-” vagy „Museo-” előtagosokat használja (Musealität, Musealisierung, Musealwesen, Museologie, etc), és a kettő közötti különbséget úgy határozza meg, hogy az előbbiek a muzealitásnak múzeum formájában történő konkretizációjával foglalkoznak.

Definíciója középpontjában tehát a muzealitás (Musealität) fogalma áll, amellyel az embernek a valósághoz való különös viszonyát minősíti. „A muzeológia megismerésének a tárgya az embernek a valósághoz való sajátos megismerő és értékelő viszonya. Ez a viszonyt nevezzük muzealitásnak. Ez azt jelenti, hogy az ember bizonyos tartalmak közvetítőiként (Zeugnisse) tárgyakat választ ki, amelyeket olyan fontosnak tekint, hogy azokat korlátlanul megőrzi és a társadalom számára közvetíti.” (34). A muzealitás olyan konkrét tárgyakban nyer kifejezést, amelyeket mint egy meghatározott társadalmi valóság bizonyságait ezen társadalom szolgálatában válasszunk ki, azokat megőrizzük, kutatjuk és bemutatjuk/közvetítjük. (37). Ezáltal ezek a tárgyak a társadalom számára gondolkodási funkciót látnak el. A muzeológia segítségével a muzeális intézmények saját fejlődésüket úgy alakíthatják, hogy a társadalom jövőbeli követelményeinek is a legnagyobb mértékben megfeleljenek (39).

Eszerint a muzeológia a muzeális jelenséget illető összes elméleti és gyakorlati alapelvvel foglalkozik: ezek leírásával, klasszifikálásával, magyarázatával, valamint gyakorlati vonatkozásaival (eljárások, módszerek, technikák és segédeszközök).

A muzeológia mind tudomány megismerésének a tárgya nem a múzeum, nem a múzeumi tárgy és nem a múzeumi tevékenység, hanem a muzealitás. A múzeumi intézmények folyamatok, amelyekben a muzeális jelenség történik és észlelhető (és nem csupán ezekben történik). A múzeumnak mint intézménynek, és sajátosságainak, funkcióinak materiális értelemben vett vizsgálata egy bizonyos időmetszetben nem veszi figyelembe, hogy azon elemek közül, amelyek alkotják (emberek, gyűjtemények, szervezeti formák, célok, munkamódszerek, értékek, etc.), – egy sem változatlan (33). Az a muzeológia-definíció, amely szerint a kutatás tárgya a múzeum és annak funkciói, nem érhet el többet, mint egy kortárs intézményi forma funkcionális és szervezeti összefüggéseinek magyarázatát. „Ezek a praktikus és szakelméleti feltételek jóllehet szükségesek, ám nem kielégítők. Nem vesznek tudomást az ember és a valóság közötti muzeális viszonynak az intézményektől független karakterisztikus jelenségéről” (36).

A muzeológia interdiszciplináris tudomány, amely módszereit, szempontjait a filozófia (ontológia, gnoszeológia, axiológia, etika), a pszichológia (észlelés-, kognitív, szociál-pszichológia), a kommunikációtudomány (információelmélet, szemantika, szemiotika), a szociológia, valamint a rendszerelmélet, a kibernetika, a jog- és gazdaságtan, és az antropológia egyes területeiről nyeri.

Az általános muzeológia felosztása: 1. – metamuzeológia; 2. – történeti muzeológia; 3. – elméleti muzeológia; 4. – alkalmazott muzeológia.

1). A metamuzeológia feladata a muzeológia tudományelméleti kiindulását megvilágítani, célját, módszereit, eredményeit normatívan megítélni és kritikusan értékelni (41) – a fentebb vázolt muzeológia-definíció is ennek a körébe tartozik.

2). „A történeti muzeológia feladata azoknak az időbeli és helyi körülményeknek és feltételeknek a leírása és magyarázata, amelyek között a muzealitás megjelent és a reflexió tárgya lett. Eközben tárgyát a történeti fejlődés folyamatában és a jelenhez való viszonyában egyaránt szemléli” (65). (Zárójelben jegyzem meg, hogy a „történeti muzeológia” fogalom használata eltérő a bevett hazai gyakorlattól, nálunk ugyanis ez az egyik szakmuzeológia elnevezése.)

A gyűjtés – minden muzeális tevékenység előfeltétele – primer természetes vágyból származik. A muzeális viszony, mint az ember egy meghatározott magatartása, szekundér szükségleteken alapul, vagyis az ember társadalmilag vagy kulturálisan meghatározott igényein és vágyain. Ez a viszony nem korhoz kötött, hanem egy egzisztenciális, általános emberi vágy kifejeződése – a vágyé, hogy az emlékezetet ébren tartsuk. Egyrészt azért, hogy az emberek saját jelenük és jövőjük tekintetében definíciós- és orientációs segítséget kaphassanak, másrészt azért, hogy az egyes személyek és a társadalom életének mulandóságát ezek létezését bizonyító anyagi tárgyak továbbadása révén transzcendálhassuk. „E cél érdekében az ember megpróbálja minden anyagi dolog pusztulását és természetes elváltozását, ha nem is végérvényesen megakadályozni, legalább hosszabb távon lelassítani” (67). A merő gyűjtés tehát nem muzeális jelenség. Így a kincstárak és templomi kincsek a muzealitás fogalmának tág értelmében férnek csak bele a történeti muzeológiába.

„Az általános történettudomány a múzeumokat elsősorban konkrét megjelenési formájukban, vagyis mint kulturális intézményeket vizsgálja, amelyeknek meghatározott társadalmi feladataik voltak. Valóban sajátos hatásuk azonban csak azon eszmék ismeretében vizsgálható megfelelően, amelyek ezen intézmények létrejöttét meghatározták (65).” A muzealitás története nem egyenlő a múzeumtörténettel, hanem eszmetörténet, a muzeális jelenség mögötti világnézeti- és értékképzetekkel foglalkozik. „A muzealitás története annyiban segít abban, hogy felismerjük az aktuális tendenciákat, amennyiben a jelen helyzetet eredetének háttere előtt mutatja (66).”

A történeti muzeológia tudománytörténete viszonylag szerény. Jóllehet korábban is foglalkoztak egyes múzeumok, múzeumtípusok történetével, szervezett formában csak a 20. század 2. felétől folynak kutatások ezen a területen (71). Fontos előzményekként nevezhetők meg azok a kutatások, amelyeknek a University of Leicester, az Institut für Museumskunde in Berlin, és az egykori lipcsei Fachschule für Museologen adott helyet. Szakfolyóiratok közül az oxfordi Journal for the History of Collections (1989-től) meghatározó szerepe emelendő ki.

3). Az elméleti muzeológia a muzealizálás jelensége (Musealwesens) egészének az alaptudománya, feladata, hogy a muzeális gyakorlat számára az előfeltevéseket kidolgozza (147), illetve hogy a gyűjteményből, a tények leírásából és az elrendezéséből levezetett-, valamint az elméleti gondolkodás révén nyert új eredményeket szisztematikusan ábrázolja. Egyes kutatási területei a szelekció, a tezaurálás, a kommunikáció, és az intézményesítés elméleti vonatkozásaival foglalkoznak.

4). Az alkalmazott muzeológia a muzeológiai elmélet gyakorlati alkalmazása számára nyújt általános eljárásbeli alapokat és szabályokat (303). Egyes területei az elméleti muzeológia négyes felosztását követik, és a tárgy kiválasztása és dokumentálása; az állomány létrehozása és kezelése; az állomány közvetítése/bemutatása és a PR; a tervezés, a szervezés és a management kérdéseivel és részterületeivel foglalkoznak.

 

A „történeti muzeológia” oktatása

Előadásaim folyamán az általános muzeológia fentebb ismertetett négy területe közül – Waidacher elméleti alapvetésének és szempontjainak ismertetése után – elsősorban a „történeti muzeológiára” szorítkoztam, azon belül is a művészettörténet tárgykörébe tartozó tárgyak különböző típusú gyűjteményekben való megjelenésére a történelem folyamán, és a művészeti múzeumok kialakulására (ezek száma – W. szerint – a világon az összes múzeumokénak [1980-ban 35.000] a 7%-a, és 3/4 részük Európában és Észak-Amerikában található, 25.). Gondolati és elméleti kísérletként fogva fel, egyre inkább Waidacher elmélete alapján próbálom rendszerezni és értelmezni az anyagot és a jelenségeket, valóban egy muzeológiai eszmetörténeti áttekintést adva. Waidacher periodizációját alapul véve, egy-egy jelentős múzeum- vagy gyűjtemény-típus funkcióját, kialakulásának körülményeit, az ezek mögött tetten érhető eszméket (netán világmagyarázatokat) előtérbe helyezve, egyes eseteket részletesebben ismertetve. Waidacher periodizációja „a múzeum intézményének első egyértelmű megjelenéséből indul ki, és azt megelőzően kimutatható gyűjtőtevékenységeket az újkori értelemben vett múzeumhoz való közelségül alapján rendezi sorba” (72). Ennek alapján öt muzeális korszakot különböztet meg:

Premuzeális korszak – az ókortól a 14. századi kincstárakig

Protomuzeális korszak – a 14. századtól a 17- századig (a hercegek és pápák mint gyűjtők; naturáliagyűjtemények; Kunst- und Wunderkammern; a múzeum mint idea)

Paleomuzeális korszak – a polgári gyűjtemények és az első nyilvános múzeumok a 17. és 18. században

Mezomuzeális korszak – a késő 18. század állami múzeumaitól a 20. század első feléig (Nyilvános múzeumok; Új múzeum-fajták; Térformák; Megvilágítás; A múzeum mint autonóm épülettípus)

Neomuzeális korszak – a 2. vh. végétől (Az első jövőgondolatok; Múzeumépítészet; Új múzeum-fajták; Professzionalizálódás és képzés; A nyilvánosság kontrollja)

 

Waidacher, Friedrich: Handbuch der Allgemeinen Museologie.

Böhlau Verlag, Wien, Köln, Weimar, 19993.

Tartalomjegyzék

 

1. exkurzus: a jelen

                          A világ múzeumai

                          Statisztikák

                          A múzeumok látogatottsága

                          Változások

                          Új fejlemények

                          A múzeum státusza

1. Metamuzeológia

             1.1. Alapvetések

                          A muzeológia megismerésének tárgya

                          A muzeológia definíciója

             1.2. Összefüggések

                          A muzeológia rendszere

                          Irodalom

2. exkurzus: Tudományelmélet

2. Történeti muzeológia

             2.1. A muzeális jelenség története

                          A muzeális viszony

                          Múzeumtörténet és muzeáltörténet

                          A muzeáltörténet forrásai

                          Muzeális és megőrző gyűjtés

                          Kutatástörténet

                          Periodizálás

                          A gyűjtemények nyilvánossága

             2.1.1. Premuzeális korszak

                          A legkorábbi megközelítések

                          Görögök

                          Rómaiak

                          Az ókor utáni Európa

                          Ázsia

             2.1.2. Protomuzeális korszak

                          A hercegek és pápák mint gyűjtők

                          Naturáliagyűjtemények

                          Kunst- und Wunderkammern

                          A múzeum mint idea

             2.1.3. Paleomuzeális korszak

                          Polgári gyűjtemények

                          Udvari reprezentáció

             2.1.4. Mezomuzeális korszak

                          Nyilvános múzeumok

                          Új múzeum-fajták

                          Térformák

                          Megvilágítás

                          A múzeum mint autonóm épülettípus

             2.1.5. Neomuzeális korszak

                          Az első jövőgondolatok

                          Háború és kultúra

                          Az ideológiák haszonélvezői

                          Múzeumépítészet

                          Új múzeum-fajták

                          Professzionalizálódás és képzés

                          A nyilvánosság kontrollja

             2.2. A muzeológia fejlődése

                          Publikációk

                          Az első elméleti írások

                          17. század

                          18. század

                          19. század

                          Folyóiratok és egyesületek

                          Muzeológiai kutatás

                          Aktuális muzeológiai kutatás

3. Elméleti muzeológia

             3.1. Szelekció

             3.1.1. A szelekció alapelvei

                          Társadalmi érték

                          Muzeális érték

                          Értékfokozatok

                          Muzeális források

                          Eredetiség és hitelesség

                          Tárgy verus musealie

                          A tárgy jelentésváltozása

                          A musealie fogalma

                          Aktív szelekció

                          A válogatás kritériumai

                          A válogatás módszertana

                          A múzeum mint intézmény jellemzői

                          Intézmény-fajták és alapvető feladataik

             3.1.2. A múzeumi tárgy

                          Hitelesség

                          Kontextus

                          A musealie mint jel

                          Pótlékok

             3.1.3. Dokumentáció és kutatás

                          A muzeális dokumentáció

                          Muzeológiai kutatás

             3.2. Tezaurálás

             3.2.1. A tezaurálás alapelvei

                          A muzeális kincs klasszifikációja

             3.2.2. A múzeumi gyűjtemény

                          Gyűjteményi fundus

                          Szerzeményezési és selejtezési módszerek

                          Gyűjteményi alapirányok

                          Jelenkorgyűjtés

                          Gyűjteményi műfajok

                          Gyűjteményfajták

             3.2.3. Gondoskodás és megőrzés

                          Közvetítés versus megőrzés

                          Anyagok

                          Változásfaktorok

                          Megelőzés, konzerválás, restaurálás

             3.3. Kommunikáció

             3.3.1. A kommunikáció alapelvei

                          A kommunikáció fizikai és pszichikai előfeltételei

                          Emlékezet

                          Lateralitás

                          Jelek általi kommunikáció

             3.3.2. A múzeumi közvetítés

                          A múzeum nevelő funkciója

                          A közönség

                          Közönségkutatás és látogatókutatás

                          Látogatási statisztikák

             3.3.3. Bemutatás és interpretáció

                          Múzeumi kiállítás általi bemutatás

                          Múzeumi kiállítási típusok

                          Gondolati tartalmak közvetítése kiállítások által

                          Kifejezési- és információs eszközök

                          Információs fokozatok

                          Kontextus-információ

                          Grafikus információ

                          Szöveges információ

                          Kiállítás-tervezés

                          Múzeumi interpretáció

                          Múzeumi programok

                          Múzeumi publikációk

                          Múzeumi PR

                          A múzeum hatóköre

                          Kiértékelés

                          Kommunikációkutatás

             3.4. Institucionalizálás

             3.4.1. Az institucionalizálás alapelvei

                          A tömegtől a csoportig

                          Institucionalizálás

                          Szervezés

                          Tervezés

                          Ellenőrzés

             3.4.2. A múzeum mint intézmény

                          A múzeum feladatai és céljai

                          Múzeum-koncepciók

                          A múzeum definíciója és alapfeltételei

                          Rokon intézmények

             3.4.3. Tervezés és beosztás

                          Általános múzeumtervezés

                          Személyre szabott tervezés

                          Munkaetika

                          Múzeumi műfajok

                          Múzeumfajták

4. Alkalmazott múzeológia

             4.1. A tárgy kiválasztása és dokumentálása

             4.1.1. Alapelvek

             4.1.2. Tárgyválasztás

                          A választási mértékek

             4.1.3. Dokumentáció és kutatás

                          Dokumentálási rendszerek

                          Dokumentálási eszközök és eljárások

                          Kutatási alapelvek

                          Kutatási tárgyak

                          Kutatási szerveztek

                          Berendezések és segédeszközök

             4.2. Az állomány létrehozása és kezelése

             4.2.1. Alapelvek

             4.2.2. Gyűjtemény-felépítés és gazdálkodás

                          Dokumentációs tezaurusz

                          Gyűjteménygazdálkodás

                          A gyűjteménygazdálkodás költségei

                          Gyűjtési irányelvek

                          Szerzeményezés

                          Leselejtezés

                          Kölcsönzések

                          Letétek

                          Általános gyűjteménykezelés

                          Regisztrálás

                          Leltározás

                          Katalogizálás

                          Ellenőrzés

                          Értékfelmérés

                          Biztosítás

                          Ki-és beszállítás

                          Automatikus adatfeldolgozás

             4.2.3. Ápolás és megőrzés

                          Károkok

                          Megelőző konzerválás

                          Megőrző konzerválás

             4.3. Az állomány közvetítése és PR

             4.3.1. Alapelvek

             4.3.2. Kiállítások

                          Információ-sűrűség

                          Férőhely

                          Alapkövetelmények

                          Vonzó és megtartó erő

                          Befolyás a látogatói szokásokra

                          A rendezés komponensei

                          Kiállítás-tervezés

                          Primer rendezés: tartalmi elrendezés

                          A célcsoportok megszólítása és a látogatók motiválása

                          Rendezési alapelvek és dramaturgia

                          Szekundér rendezés: design és felépítés

                          Design-tényezők

                          Kiállítás-kategóriák

                          Kiállítás-grammatika

                          Rendezési eszközök

                          Antropomertikus adatok

                          Fény

                          A kiállítás megvilágítása

                          Kiállítási segédletek

                          Inszcenírozás

                          Kiegészítő kiállítóeszközök

                          Modellek, makettek

                          Képek

                          Audiovizuális és elektronikus média

                          Szövegek

                          A szövegformálás alapelvei

                          Tipográfia

                          Olvashatóság és érthetőség

                          Olvashatóság és érthetőség-mérés

                          A kiállítás felépítése

             4.3.3.  Programok

                          Képzés

                          Alapkövetelmények

                          Tervezés és végrehajtás

                          Módszerek

             4.3.4. Publikációk

                          Populáris publikációk

                          Szakmai publikációk

                          Kéziratformálás és előállítás

                          Írás és mondat

                          Kiadó és forgalmazó

             4.3.5. PR-munka

                          A PR eszközei

                          Alapvető alapelvek

                          Személyek és rendelkezések

                          Múzeumegyesületek

                          Közönségkutatás

                          Látogatottság-kutatás

                          Adatgyűjtési formák

                          Látogatói kérdőívek

                          Kiértékelés

             4.4. Tervezés, szervezés és management

             4.4.1. Alapelvek

                          Átfogó, hosszú távú tervezés

                          Rövid távú tervek

                          ....

                          Jogi kérdések

             4.4.2. Személyzet

                          ....

             4.4.3. Finanszírozás

                          ...

             4.4.4. Épület és berendezés

                          .....

             4.4.5. Biztonság

                         

3. exkurzus: A jövő