A kiállítás címe, ami pontosan fedi a kiállító tér centrumába helyezett tárgy címét, illetve témáját, akár egy 20 napos diszkurzus címe is lehetett volna. A hagyományos képzőművészeti eszközökkel szemléletessé nehezen tehető témáról Beuys valóban számos beszélgetést folytatott, többek között az 1972-es Kasseli Dokumentán 100 napon át A közvetlen demokrácia szervezetének információs irodája keretében. [1] A Bartók Galériában a képzelt hallgatóság számára széksorok voltak elhelyezve szemben a tábla alakú „vitrinnel”, amelyben a kiállított tárgyak sorakoztak: a száznapos Dokumentán osztogatott műanyag reklámszatyor (Tragetasche=„hordozható táska”, a továbbiakban: szatyor) rajta a két társadalmi forma összehasonlításával az egyik és egy kézírásos grafikával, diagrammal a másik oldalon, amellyel Beuys a pártdiktatúra legyőzésének lehetőségét vázolta fel. E szatyortól jobbra egy a szatyor méretével egyező filcdarab a szatyorban elhelyezett eredeti filcdarabot képviselte. Filc a szétosztogatott szatyrokban nem volt, [2] ám a Beuys soksorosított művei, multiplikái között nyilvántartott 10.000 példányban kiadott szatyor 500 példányához hozzátartozik a felső szélén kicsit bevágott filclap. A Bartók Galériában a rekonstruált filclap mellett a szatyor diagramjainak magyar fordítása volt látható. [3] A szatyor több nyelven is kiadásra került már, [4] magyarul most „jelent meg” először, legalábbis lay-outja. A Beuys halálának hetedik évfordulóján megnyíló kiállítást röviden bevezető Szentjóby Tamás röpke megjegyzést tett arról, hogy – nem szó szerint – ma Magyarországon talán nem hiábavaló megismerkedni Beuys e művével.

A kiállított darab valóban csak megemlékezés lehetett annak a hatalmas oeuvre-nek a hiányában, amelynek kontextusában e szatyor jelentése „plasztikussá” [5] válhatott volna. [6] Helyesebb azonban emlékeztetőnek tekinteni, hiszen a szatyor, mint „műforma” ekképp is funkcionál. Tároló, tartály, de reklám is, a cég reklámja, ahol vásárolunk. Tipikus fogyasztói társadalmi jelenség, ingyen van (elvileg), illetve ára benne foglaltatik az árú árában. Műanyag, nem természetbarát – ekképp anyagában ellentétét képezi a belehelyezett filcdarabnak. S épp e filc jelzi, nem a szatyor kézzelfoghatóságán és hasznosságán van a hangsúly, hanem mindezeken csak annyiban, amennyiben ezeket a tulajdonságait áttételesen, jelképesen fogjuk fel. Másrészt persze a fogyasztói társadalomnak az hatvanas évek művészetében többször is földolgozott csomagolásmániájára is rájátszik a mű. Ilyen értelemben pop art alkotás, s ezt a stílust (!) hangsúlyozza rajta az emblémaszerű diagram is. Nagyon vonzó, színes alakzat, amely egy céltábla, vagy akár egy társasjáték táblájának képzetét is felkeltheti. A kör formája a teljességre is utalhat, vagy egy küzdőtér vagy színház felülnézeti rajzára. Mindegyik asszociáció kiindulópontja lehetne formai szempontú értelmezésének. [7] Egyrészt az igenlés és a tagadás – zöld és piros színnel is hangsúlyozott – kettőségére felépített diagram, tájékoztató vagy tájékozódást segítő ábra két különböző társadalmi formát állít egymással szembe, amelyek közül az egyikre a „vevő” leadhatja szavazatát. Másrészt a körbeírt sávszerű feliratok kiegészítik, jobban mondva folytatják egymást; formailag nem két teljesen független rendszerről, hanem ugyanazoknak a funkcióknak különböző, egymással felcserélhető tartalmáról van szó. A jelen és a jövő félköre néz itt egymással szembe, egymást körré egészítve ki. Ennyiben életmodell, s társasjáték. A szó szoros értelmében.

Beuys saját társadalmi elképzeléseit reklámozta e művel. A közvetlen (direkt), vagy valódi demokráciát, amely népszavazás útján működik. Ennek egyes jellemvonásait a többpártrendszeren alapuló társadaloméval állította szembe, amelyre összességében az a jellemző, hogy a pártok befolyása hatja át a társadalom egészét, a pénz és a hatalom a legmeghatározóbb erők, s az egyes ember csak mint választó és adófizető jön számításba.

Beuys politizálása csak annyira egyértelmű, amennyire a reklámszatyor funkciója az. A szatyor végül is egy címmel, évszámmal, sőt már oeuvre katalógus számmal is bíró sokszorosított műalkotás. Beuys az egyén szerepét hangsúlyozta az alapvető társadalmi kérdésekről való döntések meghozatalában a valódi demokráciában, s ennek megvalósulását, illetve megvalósíthatóságát illetően konkrét javaslatai voltak. Nem kifejezetten politikai, gazdasági vagy szociális természetűek, hanem művészetiek. A művészetet nem elszigetelt kulturális jelenségnek tekintette a társadalmon belül, hanem egy kiterjesztett művészetfogalommal dolgozott. „Ha ama politikai problémát a tapasztalatban meg akarjuk oldani, az esztétikai problémán kell vennünk utunkat, mert a szépségen keresztül jutunk el a szabadsághoz” – mondta Schiller, Beuys egyik szellemi elődje, aki a korszak aktuális politikai eseményeire a művészet szerepéről való elmélkedéssel reagált. A szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavait a társadalom funkcionális felosztásában értelmező Rudolf Steiner nyomán is, [8] Beuys a század második felére egyre akutabbá váló társadalmi, ökológiai stb. problémák megoldásának egyetlen esélyét a művészetben látta, abban a művészetben, amelynek anyaga az ember. Ez az antropológiai művészetfogalom egyben a művészet egyetlen esélye is ahhoz, hogy a társadalom integráns része legyen.

A pártok megszüntetésére tett javaslatai mellett Beuys 1967-től kezdődően különböző (meta)pártokat, szervezeteket alapított. A népszavazás útján működő közvetlen demokráciáért 1971-ben létrejött szervezet eszméinek terjesztésére kiadott műanyag szatyor több akciójában is föltűnt; vagy osztogatta, s így reklám-jellege került előtérbe, vagy egyfajta jelvényként volt jelen, mint a berlini Karl-Marx Platz felseprésénél 1972 május elsején, amikor egyben a felsepert kosz tárolására is szolgált, vagy szimbolikus anyagokat, ecetet és szivacsot tett bele, mint nagypénteki akciójában a mönchengladbachi Münsternél. A filc Beuys magánszimbóluma, természetes, organikus anyag, a meleg-elv megtestesítője. A táska tartalmaként a reklámozott társadalmi ideál megvalósításának hogyanjára utal, a szervességre, a fokozatosságra, a szépségre.

Az ember és társadalom önformálásának analógiáját Beuys a természetben látja. A természeti formaképződést, s a fejlődés és a forradalom összefüggését jelképező „tárgy”, a közvetlen demokrácia rózsája a Bartók Galériában is ott volt. A virág, a kehely, ami egy forradalmi jelenség a növény csúcsán, nem más, mint a levelek fejlődésének, átalakulásának eredménye. E romantikus fölfogás emelkedettségét némileg módosítja azonban a direkt demokrácia rózsájának „vázája”, a szintén sokszorosított műként számon tartott, az oldalán fokbeosztással ellátott üveg vízmérce. A műanyag és a filc, a rózsa és a mérőeszköz, a két különböző társadalmi forma, a létező és az ideál szerves összetartozásának realitásában formálódhat a gondolat és a beszéd a lehetségesről.

A hallgatóság nézőközönséggé változott.

 

[8] Rudolf Steiner hármas tagolásában a szabadság felel meg a szellemi (művészet, tudomány, nevelés stb.); az egyenlőség a jogi; a testvériség a gazdasági szférának.

[1] Fontosabb beszéd- és vitatémák a 100 napon át: ember, nevelés, iskola és főiskolarendszer, művészet- és kiterjesztett művészetfogalom, kereszténység, politikai helyzet (a nyugati privátkapitalizmus, a keleti államkapitalizmus), párturalom, manipuláció, a munka, a munka értelme, atomerőművek, a háziasszonyok járandósága, a társadalmi szervezet hármas tagolása (Rudolf Steiner nyomán).

[2] A kiállított darab Körner Éva tulajdona.

[3] Beke László fordítása.

[4] Spanyolul, kisebb méretben a CAYC (Centro de Arte y Comunicatión) adta ki, s létezik egy angol fordítása is.

[5] Itt: rájátszás Beuys „a gondolkodás plasztika” kijelentésére.

[6] Az oeuvre nagyságát és jelentőségét a Bartók Galériában a külön vitrinben kiállított válogatás érzékeltette a Magyarországon elérhető, Beuys-szal foglalkozó könyvekből és katalógusokból.

[7] Alaposabb tanulmányozás után az is kiderül, hogy nem egy szimpla, koncentrikus körökből álló alakzatról van szó, ahol az egyes sávokban ugyanannak a funkciónak a rossz és jó változata lenne fent és lent. A fekete sávok, amelyek az olvasatok kiindulását, felső szélét jelzik, dinamikusabbá is teszik a formát.

Szőke Annamária

Joseph Beuys: Két társadalmi forma összehasonlítása

Kiállítás a Bartók 32 Galériában, 1993. január 23–február 14.*

 

* Megjelent: Kritika, 1993/7. 30–31.

Fotók: SzA. A legalsó nagyítható.