Pauer Gyula a hatvanas évek második felében a progresszív magyar szobrászat egyik legjelentősebb képviselője volt. 1966-tól kezdve természeti képződményekre és/vagy gépalkatrészekre visszavezethető alakzatokból formálta meg absztrakt, „biomechanikus” (Beke László) szobrait, amelyek közül két nagyobb méretűt a Szürenon-kiállításon mutatott be 1969 októberében. Ezekhez a szobrokhoz képest a kortársak szemében radikális, „anti-szobrászati” fordulatnak tűnt az egy évvel később megrendezett Pszeudo-bemutató (József Attila Művelődési Ház, Angyalföld, Budapest), amelyen Pauer a – korábbi szobrai optikai és festői tulajdonságai alapján kidolgozott – pszeudo (magyar megfelelői: ál, hamis, nem valódi, valódinak látszó) szobrászat első manifesztumát is közzé tette. Ez az írás a nem csupán a pszeudo szobrászatnak, hanem a később a művészet több területre is alkalmazott „Pszeudo” fogalmának és a Pauer által mind a mai napig művelt pszeudo művészet célkitűzéseinek is a legfontosabb elméleti alapvetése. „A pszeudo szobor nem annak látszik, ami valódi formája”– olvasható a manifesztumban. „A Pszeudo a minimal [vagyis: egyszerű geometrikus formára redukált] szobor puritán formái elé egy másik szobor felületét hazudja, s tulajdonképpen két szoborról ad egyszerre képet. Ezt úgy éri el, hogy az egyszerű geometrikus formák felületére egy másik, kevésbé egyszerű plasztika képét vetíti. A leképezés fotóeljárással történik, a szobor felületén egy másik szobor felülete jelenik meg. A pszeudo szobor így egy tárgyon egyszerre jeleníti meg a létezőt és a látszatot, az anyagit és az anyagtalant. A konkrét formák felfoghatók, de tudomásulvételüket az illuzionista kép állandóan megzavarja. A Pszeudo végül is a következő szobrászati témákat tartalmazza: 1. A plasztika meglétét. 2. A plasztika hiányát. 3. A pszeudo jellegű attitűdöt, a tárgy manipuláltságát.”

A Nagy pszeudo kocka Pauer 1970–1971-ben készített pszeudo kockái, hasábjai, gömbjei és félgömbjei közé tartozik, amelyek a fentebb leírt módszerrel készültek, és a manifesztumban megfogalmazott szobrászati programot példázták. A művet 1971 júliusában kiállította a Balatonboglári Kápolna Tárlaton, amely a korabeli avantgarde művészet egyik legfontosabb helyszíne volt, s ahol az előző nyáron – még a Pszeudo-bemutató előtt – első pszeudo kockáját már bemutatta. A Nagy pszeudo kocka nem sokkal a boglári kiállítás után, az ugyanitt kiállított Nagy pszeudo hasábbal együtt Romváry Ferenc művészettörténész muzeologus szerzeményezésének köszönhetően a művész ajándékaként került jelenlegi helyére, a pécsi múzeumba, ahol a két művet Pszeudo I. és Pszeudo II. címmel vették állományba. A két mű az állandó kiállítás része, és a korai pszeudo szobrászat közgyűjteményben megőrzött és fennmaradt főművének tekinthető. Pauer pszeudo műveinek a nagy része nem élte túl a hetvenes éveket, nem kis mértékben annak következtében, hogy ebben az időszakban a művész tevékenysége tiltás alá esett a Pszeudo művészet- és társadalomkritikus vonatkozásai miatt. Mint a manifesztumban olvasható: „A pszeudo szobor plasztika, amely önmagát mint manipulált plasztikát mutatja be, és ezzel a manipulált egzisztencia létét bizonyítja.”

Szőke Annamária

Nagy pszeudo kocka (Pszeudo I.)

Pauer Gyula (*1941) képző- és performanszművész 1971-ben készített szobra

alufólia, tűzzománc, 24,5 x 24,5 x 29,5 cm, Janus Pannonius Múzeum, Pécs*

* In: Magyar Nagylexikon (megjelenés alatt)