A Bölcsészettudományi Karon 1872-ben alapították az első Művészettörténeti Tanszéket, Henszlmann Imre vezetésével. Azóta Hekler Antaltól Gerevich Tiboron, Zádor Annán át Fülep Lajosig, Vayer Lajosig és Németh Lajosig a legjelentősebb magyar tudósok fémjelezték – és tették a Kar egyik legpatinásabb intézetévé. 1996-ig az ország egyetlen olyan tanszéke volt, ahol az oktatás hangsúlya a művészettörténetre mint tudományra, illetve mint humán diszciplínára esett. Ugyanakkor a művészettörténet tágan értelmezett fogalma mindig is sokféle érdeklődési területet és gyakorlati tudást fedett le: generációkon át innen kerültek ki a hazai muzeológia, a műemlékvédelem, a műkereskedelmi szakértés, a műkritika-írás és a kortárs művészet meghatározó szakemberei is.
A 2001-ben megalakított Művészettörténeti Intézetben, bár azt szervezetileg továbbra is csak egyetlen tanszék alkotja, az egyes szakterületek korszakok szerinti – a középkori, az újkori és a modern művészet történetére specializálódó „virtuális” tanszékek fokozatos önállósítására törekszünk. Az oktatásban ezt a hármas felosztást tükrözik az MA-képzésben válaszható szakirányok is: ezekhez negyedikként a muzeológia és a műemlékvédelem együttes szakirányú oktatása járul. Az utóbbi a közelmúlt fejleményei közé tartozik, így e szakterületek a korábbi időszakhoz képest hangsúlyosabb jelenléte a képzésben az intézményi struktúrában egyelőre még nem jelenik meg. Az intézet az utóbbi pár évben igyekszik megfelelni azoknak a kihívásoknak is, amelyek elé a művészet és a művészettörténet felsőfokú oktatásában valamint a művészeti intézményrendszerben végbement részleges és fokozatos átalakulások állítják.
A képzésben az állandó oktatók (három főállású egyetemi tanár, négy docens, két adjunktus, egy tanársegéd, továbbá három nyugalmazott egyetemi tanár és egy címzetes docens) mellett alkalmilag felkért külső előadók, valamint PhD-hallgatók vesznek részt. Különös tekintettel a művészettörténeti kutatás elsődleges tárgyainak – műtárgyak, épületek, műemlékek ill. más, nem tárgyiasuló művészeti tevékenységek – komplexitására, őrzésük, állagvédelmük, rekonstruálásuk és szellemi-kulturális elsajátításuk feladatának összetettségére, a szak oktatása mindig is széles körű szakmai együttműködésen alapult. A formális, szerződésekben is rögzített szakmai együttműködések mellett (kiemelten az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetével, valamint a legfontosabb hazai művészeti múzeumokkal, társegyetemekkel stb.) folyamatosan számíthatunk a szakterület különféle intézményeinek és művelőinek önzetlen közreműködésére a rendszeres vagy alkalmankénti múzeumi, műemléki és kiállítás-látogatási gyakorlatok, tanulmányi kirándulások, a 135 órás múzeumi gyakorlatok, valamint a szakdolgozatok elkészítéséhez nélkülözhetetlen kutatások, témavezetések, és elbírálások esetében. Hallgatóink számára a legtöbb múzeum és kiállítási intézmény ingyenes belépést biztosít az állandó és jórészt az időszakos kiállításokra is.
Az Intézetben 1993-tól működik az ország egyetlen művészettörténeti Doktori Iskolája, vezetője Kelényi György, egyetemi tanár. A három éves képzés során a doktoranduszok évenkénti váltásban a középkori, az újkori és a modern művészet témakörében rendszeres előadásokon és szemináriumokon vesznek részt.
Az intézetben folyó oktatást támogatja a Tizedik Múzsa Alapítvány.
Az intézet három díjat, illetve ösztöndíjat oszt ki hallgatói között, amelyeket egykori diákok, illetve egy esetben egy leszármazott alapított: a Szilárdfy jutalomdíjat, a Fülep Lajos díjat és a Péter András Alapítvány ösztöndíját.
Az intézet internetes publikációja az Aria.
Az intézet több mint 30 ezer dokumentumot számláló könyvtárral rendelkezik, amelyet számos intézmény és magánszemély támogat adományaival. Jelentős muzeális értékű gyűjteménye a régi fotótár.
Lásd még:
Marosi Ernő: Művészettörténet-oktatás az ELTE bölcsészkarán (1975)
Tóth Károly: A Művészettörténet Tanszék fondja az ELTE Levéltárában (2004)